Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 26 (272. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
3580 figyelembe lehetne venni az új adórendszert, tehát el kell a törvényeket ebből a szempontból is fogadni , mi készen állunk arra (Dr. Pusztai Erzsébet: Ráérünk ősszel!) , hogy magasabb időker etben tárgyaljuk, de úgy, hogy július 15éig a törvénycsomag elfogadására kerüljön sor. Remélem, hogy ellenzéki képviselőtársaink elfogadják ezt a javaslatot, és itt is lesznek akkor, amikor majd a törvényeket vitatni fogjuk. A harmadik kérdés, amelyről sz ólni szeretnék: a jó törvény nem azon múlik, hogy mennyi ideig tárgyalja az Országgyűlés... (Dr. Pusztai Erzsébet: Nem bizony!) , hanem azon is - legalábbis szerintünk , hogy előtte vane társadalmi megállapodás. Van! Ezt a törvénycsomagot a szakszervezete kkel és a munkaadók szervezetével végigtárgyalta a kormány, és úgy nyújtotta az Országgyűlés elé... (Dr. Pusztai Erzsébet: Ki hozza a törvényt?), hogy erre most már mód van. Amit Demeter Ervin mondott - azt gondolom, a szeme sem rebbent. Nyilván azért, mer t nem ülte végig a házbizottság ülését és kivonult (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) , ahol ezeket a javaslatokat megtettük. (Dr. Pusztai Erzsébet: Nem tették meg.) De azt hiszem, az ő szavait leginkább az fejezheti ki, amit a házbizottsági ülésen mondott (Az elnök a csengő újbóli megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), ő és Kis Gyula: nem érdekük, hogy jó törvényük szülessenek, amíg mi kormányzunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Dr. Pusztai E rzsébet: Nem mondott igazat, elnök úr! - Zaj.) (16.10) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Csépe Béla frakcióvezetőhelyettes úr, aki napirend előtti szólásra kért lehetőséget. Megadom a szót. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Tisztelt Elnö k Úr! Tisztelt Ház! Amint az előbb már jeleztem, napirend előtti hozzászólásom csatlakozik az előző témához. A pénzügyminiszter úr által már a múlt héten felvetett elemzés, jelzés a gazdaság helyzetéről indított arra, hogy rátereljem a figyelmet gazdaságun k egy olyan részére, amelyben a szereplők a kis- és középvállalkozások. Úgy vélem, az az optimista hangvétel, amelyet pénzügyminiszter úr a múlt héten is, ezen az ülésen is megütött, az lehetséges, hogy igazolást nyer, de a kisvállalkozások nélkül, a kisvá llalkozások megfelelő segítése és támogatása nélkül nem lehet igazi gazdasági kibontakozás. Az is indított erre a napirend előtti hozzászólásra, hogy ezen a napon tartanak a kisiparosok, kiskereskedők egy olyan konferenciát, amelyen az ország elé tárják sa nyarú helyzetüket. Immár regisztrálni lehet, hogy ebben az évben 80 ezer iparjogosítvány visszaadása történt meg. Azt hiszem, ez eléggé mutatja, hogy drámai helyzetről beszélhetünk a kisvállalkozások területén. És akkor, amikor bármilyen gazdasági elemzést készítünk, akkor nem lehet ennek a rétegnek a feje fölött, ennek a figyelembevétele nélkül bármit jósolni, bármit elemezni. Szeretnék arra rámutatni - amint az előző kétperces hozzászólásomban is rámutattam , hogy ezt a piacgazdasági korszakot megelőzően volt egy hosszú elnyomatási korszak, és ebben a magyar kisvállalkozók helyzete igen kritikus volt. A Rákosikorszakban adminisztratív eszközökkel akarták őket teljesen megszüntetni - ez nem sikerült , utána a Kádárkorszak felismerte ezeknek a kisvállalk ozásoknak a jelentőségét, és igen sok kedvező intézkedést hozott, mert felismerte azt, hogy kisvállalkozások nélkül a nemzet félkarú óriás. Amikor végül is '90ben megkezdődött a szabadság és a piacgazdaság építésének korszaka, akkor a kisvállalkozások - é s erre a parlamenti ciklusra is vonatkozik ez - mintha mostohább helyzetbe kerültek volna, mint a Kádárkorszaknak a végén. Sajnos, a társasági törvényben és az szjaban kereste mindig a pénzügyi kormányzat a helyüket; volt, amikor a társasági adótörvénybe n voltak, volt, amikor az szjaban, az átjárás lehetséges volt; az átjárást megszüntették, újra bevezették. Egy ilyen állandó cikkcakk volt. Társadalombiztosítási járulékterhük mindig nagyobb volt, mint az adóteher. Ebből a cipőből a kisvállalkozások nem t udtak kikerülni.
