Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/4314. szám) általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz):
3553 teljesen parttalan és szabályozatlan lehetőségek között - szigorítsuk meg a napirend előtti viták lehetőségét, és ezért mi, a Fidesz akkori frakciója javasolta azt, hogy csak a frakcióvezetőhelyettesek szólalhassanak meg, akkor ez nem járt sik errel. 65 százalék körüli szavazatot kapott a parlamentben, tehát éppen nem kapta meg a kétharmadot ez a szigorítási lehetőség. Az új Házszabály tárgyalása során, '94 nyarán szintén előterjesztettük ezt a javaslatot, ami akkor sikerrel járt, ez azonban a n apirend előtti vitáknak nem biztos, hogy az előnyére vált, nem biztos, hogy minden pontján elérte azt az eredményt, amit mi szerettünk volna ezzel elérni. Éppen ezért egyetértek azzal a véleménnyel, amit a képviselő asszony előterjesztett, hogy bár mi azt gondoltuk, hogy ennek jó eredménye lesz, ha látjuk azt, hogy az általunk javasolt megoldás nem hozza ki azt a végeredményt, amit kellett volna eredményeznie, akkor próbáljunk rajta módosítani. Éppen ezért én is szívesebben láttam volna az előterjesztésben azt, hogy a frakcióvezető vagy az általa megbízott frakciótag terjesztheti elő azt a véleményt, amit a frakció a napirend előtti vitában ki akar fejezni. A napirend előtti viták intézménye Magyarországon ma már a parlament olyan sajátosságává vált, amitől, azt hiszem, nem lehet eltekinteni. A javaslat természetesen nem is kívánja ezt kiiktatni, ezt helyesnek vélem, tehát ezt mindenképpen fent kell tartani. Való igaz az, hogy többek között ez az intézmény is alkalmas lehet arra, hogy a parlamentet lejárassa, ha ezzel úgy élnek egyes frakciók, ahogy élnek. Alkalmas lehet természetesen sok minden másra is; arra is, hogy valóban termékeny politikai viták folyjanak a Magyar Országgyűlésben, amire szerintem szükség van. Való igaz az is, hogy amikor a magyar polgár esetleg megnézi a napirend előtti vitákat, sokszor rossz érzése támad a viták hangnemével és a vitákkal kapcsolatban. Ennek természetesen nem feltétlenül kell így lennie, de majd alakul a magyar demokrácia is, és ennek megfelelően talán ezek a viták is jo bb irányt és jobb folyást eredményeznek. Nem biztos, hogy nekünk ebből azt a következtetést kellene levonni, hogy magát az intézményt kell megszüntetni. Ugyanakkor az is igaz, hogy az a polgár, aki nem szereti ezeket a napirend előtti vitákat - elvileg , és rossz véleménye van róla, be szokta kapcsolni a televízióját, és ezeket a vitákat megnézi, míg például - most már nyilván nem nézi, mert a tévéközvetítés éppen befejeződött, de az előterjesztés és Kutrucz Katalin hozzászólása alatt talán még ment a tévé közvetítés, a rádióhallgatók még figyelhetik az adást - ezt a vitát, ami elvileg egy érdemi vita, mely arról szól, hogy a magyar parlament hogy tud hatékonyabban működni pont a Magyar Köztársaság polgárainak érdekben, ezt a vitát az én véleményem szerint t izedannyian sem kísérik figyelemmel, mint a napirend előtti viták intézményét. (14.40) Tehát egy furcsa, ellentmondásos, skizofrén helyzetben vagyunk. A magyar polgárok nagyon utálnak egy intézményt, amit azonban nagyon szeretnek nézni, és szerintem ne von juk meg tőlük ezt a lehetőséget, hanem biztosítsuk számukra azt az élvezetet, hogy nézhessék és megtekinthessék. A további területekre áttérve: Szigethy István képviselőtársam elmondta, mennyi lehetősége van a mai magyar parlamentnek és az ellenzéknek arra , hogy a legkülönbözőbb módon kifejtsen különböző tevékenységeket. Való igaz, az új Házszabály nagyon sok ilyen tevékenységet szabályozott, és ebben egyetértek vele. A nyugati demokráciákkal kapcsolatos véleményével azonban nem tudok teljes mértékben azono sulni, mert sajnos Magyarországon, például az alkotmányozás kapcsán is felmerült sokszoros gondunk volt az, hogy ami le van írva egy egyszerű magyar mondatban, ugyanazok a szavak nem ugyanazt jelentik a politikai élet különböző szereplői számára. Hogy csak egy példát említsek: egyáltalán nem vitatott mondjuk a nyugati demokráciákban, hogy a köztársasági elnök kinevezés jogköre, mondjuk, Olaszországban vagy a Német Szövetségi Köztársaságban mit jelent. Magyarországon ez hiába van ugyanúgy leírva vagy megfoga lmazva, mint az említett két országban, nem ugyanazt jelenti a politikai élet különböző szereplői számára. Nem ugyanazt jelenti az esetleges miniszternek, miniszterelnöknek vagy a köztársaság elnökének.
