Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
3540 mondjam: annak hibáival együtt is, mi több, nagyon sok ponton annak egyébként méltányolható és jó megoldását f élretéve csak a hibát számát növelte az új javaslattal. Csak néhány mondatot szeretnék a kényszerhelyzetről szólni, melyben most az Országgyűlés van, és nem is az alkotmányos vagy alkotmányjogi részéről, hanem arról a kényszerhelyzetrő l, hogy 1996 októberében mondotta ki az Alkotmánybíróság azt a határozatot, mely szerint mi most kényszerhelyzetben vagyunk. De mi történt 1996 októbere és '97 május második fele között, és miért nem terjesztette be a kormány időben ezt a törvényjavaslatot ? A választ, azt hiszem, meg tudom mondani: nyilván azért nem, mert a koalíciós partnerek nem tudtak megállapodni egy olyan javaslat szövegében, melyet egyébként az Országgyűlés elé lehetett volna terjeszteni. Ez az SZDSZ képviselőjének felszólalásából is kitűnt nekem, hogy itt a két koalíciós partner között elég komoly nézeteltérés van. Csak szeretném önöket arra emlékeztetni, hogy számtalan alkalommal halljuk kormánypárti képviselőktől azt, hogy a törvényhozás elől viszi el az ellenzék a törvényhozás drág a idejét azzal, hogy naponta egy órát vagy egy óra húsz percet napirend előtti felszólalásokkal foglalkozik az Országgyűlés - ami megítélésem szerint egy igen fontos intézménye a magyar parlamentarizmusnak , ugyanakkor amikor egyeztetés nélkül beterjeszte nek a kormánypártok ilyen javaslatot, akkor nem gondolkodnak azon, hogy a törvényhozás drága ideje az, amit elviszünk az Országgyűlés elől. Államtitkár úrnak szeretném mondani, hogy az SZDSZ javaslatát végighallgatva úgy tűnt, hogy három kardinális kérdés miatt a Szabad Demokraták Szövetsége az egész javaslatot nem támogatja. Ebből adódóan egy ellenzéki képviselő csak arra a következtetésre juthat, hogy egyeztetés nem történt, ha a Szabad Demokraták Szövetsége ezt a megoldást nem támogatja. A törvényjavasla tról általában: csatlakoznék Bihari Mihályhoz és Salamon Lászlóhoz is abban a kérdésben, hogy ez a törvényjavaslat nem államjogi megközelítésű, sajnos. Minden részletes indokolás nélkül csak szeretném magam is megerősíteni azt, hogy ma a kormányban a kormá nytagi jogállás államjogi kérdés. Államjogi kérdés, és nem munkajogi és köztisztviselők jogállására tartozó kérdés. Általában szeretnék beszélni arról, hogy ez a törvényjavaslat egyik oldalról nagyon részletező, nagyon sok felesleges rendelkezést tartalmaz , és látszatmegoldásokra törekszik. Az alkotmány 39. §a, ennek is a (2) bekezdése mondta ki azt, hogy a kormány tagjainak jogállásáról, díjazásáról és felelősségre vonásáról törvény rendelkezik. Ha most elérkezett az az idő, hogy az alkotmánnyal együtt mó dosítjuk ezt a javaslatot, célszerű lett volna kivenni ebből a körből például a felelősségre vonás szabályait. Sokszor kerültünk ilyen problémával szembe, hiszen az Alkotmánybíróság ügyrendje is egy ilyen megoldhatatlan probléma volt éveken keresztül, hogy az alkotmány azt tartalmazta, hogy az Alkotmánybíróság ügyrendjét kétharmados törvényben kell megállapítani. Akkor az volt a kényszerhelyzet, hogy miután nem volt alkotmánymódosítási csomag az Országgyűlés előtt, ahhoz kellett igazodnunk még akkor is, ha mindenféle ésszerűségi szempont ellene hatott ennek a javaslatnak. De most nincs ilyen kényszerhelyzetünk, mint az Alkotmánybíróság ügyrendjével kapcsolatban, hiszen itt egy alkotmánymódosítás, és azt hiszem, a felelősségre vonásra vonatkozó szabályokat ny ugodtan kivehetjük ebből a törvényi szabályozási szintből, hiszen az bőségesen elegendő, ha a kormány ügyrendjében a maga igényeinek megfelelően szabályozza, és nem szükségeltetik, hogy egy kétharmados törvényben kerüljön ez szabályozásra. Egyébként az ang ol kormány ügyrendje részletesen szabályoz ilyen felelősségrevonási részleteket. Hangsúlyozom még egyszer, teljesen fölöslegesnek tartom azt, hogy ezt egy kétharmados törvényben szabályozzuk. A másik terület a részletező és felesleges rendelkezések között, amit képviselőtársaim említettek - és nagyon örülök, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselők szinte egyhangúan alátámasztották ezt , hogy méltatlan megoldásokat tartalmaz ez a törvényjavaslat. Itt említhetném a lemondások határidőhöz kötését: ha egy mi niszter azonnali hatállyal le akar mondani, akkor őt ne kössük 30 napig, 28 napig ehhez a székéhez, a lehetőséget meg kell neki adni; vagy a választójog elvesztésének
