Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
3531 A munkajog kategóriájának adaptálása leginkább azért abszurd, mert a vétségeket, a hibákat a munkajog enyhébben ítéli meg , mint az alkotmányjog. Ha egy közigazgatási államtitkár olyan magatartást tanúsít, amely miatt megróni vagy az illetményét csökkenteni kellene, akkor az a mi véleményünk, hogy ne sokat kukoricázzanak vele, hanem járjanak el az alkotmányjog szigorú konzekv enciái szerint, és mutassanak neki utat vagy kaput az első komoly esetnél. A miniszter, a politikai államtitkár munkája nem munkaviszony, hanem szolgálat, amint a miniszter szó is - amely a "szolgálni" szóból származik - jelzi. Ez a szolgálat a munkajogi j ellegű jogokat nem tűri. A törvény például kötelező 40 napos szabadságról beszél állami vezetőknél, mi úgy gondoljuk, hogy kormánytagok részére szabadság nem garantálható, és a szabadidőre egyébként csak az ország kormányzása során felmerülő feladatok sére lme nélkül lehet igényt tartani. Szeretnék az Antallkormány tagjaira, illetve néhai Antall József miniszterelnökre utalni: voltak évek, amikor nem tudtak szabadságra menni. A törvényjavaslat hosszasan szabályozza a miniszter kártérítési felelősségét, viss zautalva a köztisztviselők felelősségét szabályozó törvényre, mely a kártérítés mértékének korlátozását lehetővé teszi. Tisztelt Ház! A miniszter nem köztisztviselő. A munkás, az alkalmazott, a köztisztviselő kártérítési felelőssége korlátozható, és korlát ozni is kell, de a miniszter kártérítési felelőssége nem tűr korlátozást. A lényeg tehát nemcsak a jogi eszközök anakronisztikus megválasztásában áll, hanem abban is, hogy a kormány törvényjavaslata tulajdonképpen a munkajogi jellegű vagy szellemű szabályo k alkalmazásával kiváltságokkal kívánja felruházni a kormány tagjait, vagyis a munkájukkal szembeni elvárásokat és felelősségüket akarja alacsonyabb szinten elhelyezni. Mindez a FideszMagyar Polgári Párt számára elfogadhatatlan. A továbbiakban, tisztelt K épviselőtársaim, a törvény néhány jelentősebb részkérdésével kívánok foglalkozni. Egyetértünk azzal a törvényalkotói szándékkal, hogy a miniszterelnök, miniszter, államtitkár más kereső foglalkozást ne űzhessen, hogy a törvény jogkövetkezményeket fűzzön ah hoz, ha valaki hivatalához méltatlan magatartást tanúsít, illetve hogy a törvény egyéb összeférhetetlenségi jellegű szabályokat is tartalmazzon. Mindezeket azonban olyan evidenciáknak tartjuk, hogy az összeférhetetlenség fogalomhasználatát is megkérdőjelez zük. E szabályok természetes velejárói a kormánytagi minőségnek vagy a politikai államtitkári mivoltnak. Komolytalannak tartjuk, hogy a szabályok sérelme miatt még külön összeférhetetlenség kimondására irányuló eljárást is előír a törvényjavaslat, külön ta nácsot is létrehozva egy ilyen eljárás lefolytatására. Mi úgy gondoljuk, hogy ha ezeket a szabályokat a kormány tagjai vagy az államtitkárok megsértik, egészen egyszerűen fel kell menteni őket minden körülményes eljárás vagy minden teketória nélkül. A mási k kérdés, amit érinteni kívánok, a kormánytagoknak biztosítandó mentelmi jog. Ez egy újabb, eddig még nem létezett kiváltság, mely ellen ugyancsak tiltakozunk. A mentelmi jog alapvető rendelkezése, hogy a törvényhozó hatalmat a végrehajtó hatalom esetleges visszaélésétől, a kormányzat esetleges üldöztetésétől megvédje. Mentelmi jellegű jogokat élveznek bizonyos mértékig a bírák is a bírói függetlenség védelmében, megint csak a kormányzati hatalommal szemben. De a kormánynak miért kell saját magukkal, saját kormányzatukkal szemben védelmet biztosítani? A mentelmi jog nem lehet a törvényenfelettiség privilégiuma, nem szolgálhatja a bűnelkövetéssel, visszaéléssel szembeni állami fellépéstől való elvtelen védelmet. Márpedig, mivel a hatalom gyakorlóját önmagával szemben megvédeni nem kell, más tartalma aligha lehet a miniszterek, kormánytagok mentelmi jogának, mint a törvényenkívüliség valamiféle értelemben vett biztosítása. Ez a szabály engem arra a titkos utasításra emlékeztet, hogy a pártfunkcionáriusok ellen annak idején csak a pártközpont engedélyével lehetett büntetőeljárást indítani. (12.50) A törvényjavaslat a miniszterelnök, illetve a miniszterek lemondását lemondási idő kitöltéséhez köti. Ez a szabály is jellegzetesen énidegen az alkotmányjog világában.
