Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója:
3524 A szabályozás tárgyát képező tisztségek kiemelkedő jelentőségére tekintettel a javaslat igen szigorú összeférhetetlenségi szabályokat tartalmaz, amelyek értelmében a tudományos, az oktatói, a művészeti, a lektori, a szerkesztői vagy jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységen kívül fő szabályként kizár minden más továb bi alkalmazási lehetőséget, így azt az eshetőséget is, hogy a törvény hatálya alá tartozó vezetőket eljárásuk során egyéb irányú tevékenységükben befolyásolni lehessen ily módon. (12.10) Ezen túlmenően a szakmai megbízatásoknál, vagyis a közigazgatá si, államtitkári és helyettes államtitkári tisztségeknél a közigazgatás pártatlan működésének biztosítása érdekében azt is tilalmazza a törvény, hogy betöltőjük pártban, szakszervezetben, helyi, kisebbségi, illetőleg társadalombiztosítási önkormányzatban t isztséget viseljen, illetőleg ezek nevében vagy érdekében nyilvános közszereplést vállaljon. Az összeférhetetlenség szabályozásának jelentőségét az adja meg, ha az állami vezető meghatározott időn belül a fennálló összeférhetetlenségi okot nem szünteti meg , vagy a tisztsége gyakorlása során merült fel vele szemben, megfelelő eljárást követően megbízatása megszűnik. A javaslat korlátozott mentelmi jogot biztosít a nem országgyűlési képviselő kormánytagok részére. Ennek lényege, hogy az érintett kormánytagot csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni, és ellene a miniszterelnök esetében az Országgyűlés, a kormány többi tagja esetében pedig a köztársasági elnök előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást indítani vagy lefolytatni, továbbá kényszerintézkedé st alkalmazni. A mentelmi jog a szabálysértésekre nem terjed ki. Garanciális jellegű az a rendelkezés, amely szerint a miniszter jogszabályban előírt feladat- és hatáskörében önállóan jár el. Tulajdonképpen ez a rendelkezés teremti meg a miniszteri felelős ség igazi alapját, ez határozza meg a felelősség terjedelmét. A javaslat a célszerűségi szempontokat, illetőleg a kormány, valamint a minisztériumok megfelelő képviseletének biztosítását összehangolva, komplex jelleggel szabályozza a miniszter helyettesíté sének szabályait azokban az esetekben, amikor a miniszter ideiglenesen akadályoztatva van feladatainak ellátásában. A miniszteri megbízatás jogcímei közül ki kell emelni a miniszter lemondásának szabályait. A lemondás ugyanis - ellentétben a hatályos szabá lyozással - egyoldalú jognyilatkozat alapján történik; vagyis érvényességéhez nincsen szükség elfogadó nyilatkozatra. A tervezet súlyponti rendelkezései a miniszteri felelősségre irányadó szabályok. Az 1989es alkotmányreform következtében kialakult kormán yzati felépítés szerint az Országgyűlés választja a miniszterelnököt, aki javaslatot tesz a kormány tagjainak kinevezésére a köztársasági elnöknek. A kormány megalakításáról tehát a miniszterelnök gondoskodik, egyben meghatározó szerepet gyakorol a kormány tevékenységében, hiszen a kormány testületi működéséért a mindenkori miniszterelnök tartozik az Országgyűlésnek felelősséggel. Ennek megfelelően a kormány politikájának fő irányát a miniszterelnök határozza meg, és ebből következően ő is ítéli meg, hogy a z egyes miniszterek ezt mennyire képesek megvalósítani. A miniszterelnök meghatározó szerepének felel meg a konstruktív bizalmatlanság alkotmányban rögzített jogintézménye, amelynek értelmében a miniszterelnökkel szemben benyújtott bizalmatlansági indítván yt a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ezen az alapvető helyzeten a javaslat nem kíván változtatni, és természetesen meg sem tehetné, hiszen ez az alkotmány jelentős mértékű módosítását igényelné. A kifejtettekből eredőe n a kormánytagok tehát alapvetően a miniszterelnöknek tartoznak politikai felelősséggel. A miniszterelnök ebből adódóan bármikor, indokolás nélkül javaslatot tehet a köztársasági elnöknek a miniszter felmentésére. A miniszterek ugyanakkor az Országgyűlésne k is felelősek. Ezt biztosítják azok a rendelkezések, amelyek segítségével a miniszter tevékenységét az Országgyűlés ellenőrzi, interpellációval, kérdéssel, azonnali kérdéssel, a miniszterek bizottság előtt
