Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 11 (244. szám) - Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
350 ellátását sürgető felhívása aligha mozdítaná elő megfelelően az önkormányzati hatóságok által elkövetett mulasztások kiküszöbölését. A törvényjavaslat a továbbiakban maga is számol a rendszer működésének lehetséges gyengeségeivel, hibáival. A javaslat szerint az új 4. § (5) bekezdése úgy rendelkezne, hogy ha nincs felettes szerv, illetőleg a felettes szerv intézkedési vagy eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, a megyei, fővárosi bíróság - a fél kérelmére - nem peres eljárásban kötelezi a közigazgatási szervet az eljárás lefolytatására. Ebben a megoldásban ugyancsak tetten érhető a tehetetlenség üresjárata. Hiszen mit mondhat ki a bíróság mást, mint az, amit a törvény önmagában is kimondott. Mennyiben befolyásolj a ez majd a mulasztó eljárását, mely mulasztónak a törvény ismeretében amúgy is tudnia kell, hogy mulasztásban van. A törvényjavaslat megoldásaival kapcsolatosan van még egy további probléma, amelyet talán első helyen kellett volna említeni. A törvényjavas lat a közigazgatási hatáskör elvonására építi fel a hatóság kötelességszegésének orvoslását, márpedig ez alkotmányossági kérdést vet fel. Általános alkotmányos tétel, hogy állami, illetőleg önkormányzati szervek hatásköre nem vonható el. Ettől eltérni csak alkotmányos felhatalmazás alapján lehet. A magyar közigazgatásban az alkotmány csak egyetlen esetben ismeri el a hatáskörelvonás lehetőségét, mégpedig a kormány tekintetében, melyet általánosságban felhatalmaz a közigazgatási szervek hatáskörének magához vonására. A törvényjavaslat viszont ennél tágabb körben, szinte általános lehetőségként alkalmazná a közigazgatási szervek hatáskörének elvonását, melyet az alkotmány - mint említettem - nem tesz lehetővé. A törvényjavaslat az adott igazolással, a nyilvánt artásvezetéssel és a hatósági ellenőrzéssel kapcsolatban a mulasztó szervvel szemben legfeljebb 30 ezer forint bírság kiszabására biztosít lehetőséget. Az alapelgondolással - nevezetesen, hogy a mulasztó hatósággal szemben alkalmazzunk szankciót a mulaszt ás jogkövetkezményeként - a FideszMagyar Polgári Párt egyetért. A javasolt megoldás azonban így megint csak álmegoldás. Egyrészt, mondjuk, a budapesti telekkönyv szerintem egy hét alatt csődöt jelentene a bírságok terhe alatt. Tudom, hogy az államtitkár ú r (Dr. Világosi Gáborra felé fordulva:) járt már telekkönyvben, politikusi működését megelőzően, foglalkozásából eredően. Tehát empatikus lesz arra, amit mondani fogok. Magam előtt látom az iratok polcait, néhány fénymásolót és a bútorokat, amelyek egy ily en telekkönyvben léteznek, és elképzelem, hogy ezek milyen összegű bírság fedezésére lennének alkalmasak. Azt hiszem, ha egy hét után nem akarnánk a telekkönyvi nyilvántartást - mint olyat - beszüntetni, ami nyilvánvalóan abszurdum lenne, a kormány kénytel en lenne megtámogatni a telekkönyvet, és a bírságot a saját zsebéből a telekkönyvnek megfizetni. Vagyis azáltal, hogy a bírság címén az állam az egyik zsebéből a másikba tesz át pénzt, majd ezután az egykét ellehetetlenített szervet szanálja, ez olyan meg oldás, amelyre csak azt a példát tudom mondani, amikor egy ember úgy áll bosszút a MÁVon, hogy retúrjegyet vesz, de gyalog jön vissza. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat kritikáját követően legyen szabad a konstruktív elle nzékiség jegyében a FideszMagyar Polgári Párt érdemi ellenjavaslatait megtenni. Egyfelől számba kellene venni egy olyan szabályozás alkalmazásának lehetőségét, mely ahelyett, hogy a hatáskör ideoda telepítgetésével, a mulasztók meddő figyelmeztetésével k ezelné a problémát, a mulasztás esetére az ügyfelet, az állampolgárt kedvezően érintő megoldást intézményesítene, és a mulasztást úgy tekintené, hogy az az állampolgár kérelme teljesítésének minősül. Erre van példa külföldi megoldások körében. A hatóságnak ebben az esetben azzal a következménnyel kellene szembe néznie, hogy mulasztások esetében a kérelemben kívánt jog vagy igény elfogadottnak, megadottnak tekinthető, persze, tegyük hozzá, az összes ezzel járó felelősséggel együtt. Ha ezt a hatóságok átlátjá k, akkor ez a következmény véleményünk szerint alkalmas lehet arra, hogy a hatóságokat, legalábbis az általuk teljesíthetetlennek ítélt kérelmek tekintetében, a határidőben történő eljárásra késztesse. A teljesíthető kérelmeknél pedig az állampolgárt nem s újtaná a mulasztás következménye.
