Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP):
3488 kapcsán is kiderült, hogy a kormány nem éppen megbízható információk alapján járt el a búzapiacon, sőt még ő maga gerjesztett olyan várakozásokat, amelyek aztán később nem igazolódtak. Mi tehát egyetértünk Bogárdi Zoltán fölvetésével abban a tekintetben, hogy ez az információs rendsz er egyelőre nem teszi lehetővé azt, hogy a kormány megfelelően reagáljon ezekre a piaci válságokra. Emlékeztetem tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy nem olyan rég a burgonyabogárnak állítottak szobrot Magyarországon; most úgy tűnik, hogy néhány keresked ő talán a burgonyának állíthat majd valahol szobrot, hiszen sajnos nyilvánvaló, hogy ez az összeg nem a termelőkhöz fog eljutni, hanem ezen a csatornán elakad. Mi itt azt tettük szóvá, amit az előző napirend előtti hozzászólásban is említettünk: akkor a Bu dapest Bank ügyében Bokros Lajos vezette félre a kormányt, most pedig úgy tűnik, hogy itt a piac néhány szereplője vezette orránál fogva a kormányt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyű lés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Latorcai János frakcióvezetőhelyettes úr, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről: "Néhány gondolat az ipari kutatófejlesztő intézetek sanyarú helyzetéről" címmel. Megadom a szót Latorcai János frakc ióvezetőhelyettesnek. (9.10) DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az alig egy hónapja rendezett genfi nemzetközi találmányi kiállításon mind a 22 magyar találmányt érmekkel díjazta a zsű ri. Nagy megtiszteltetés ez hazánknak, elismerése a magyar kreativitásnak. Mégis éppen a jogos büszkeség kötelez rá, hogy felhívjuk a figyelmet arra a mostoha gazdasági környezetre, amelyben ezek a csodálatos szabadalmak megszülettek. A nyolcvanas évek köz epétől a kutató és fejlesztő tevékenységek iránti fizetőképes kereslet drámai csökkenését figyelhetjük meg, aminek főbb okai a KGST csődje, a keleti piacok széthullása és a privatizáció, hiszen be kell vallani, a termelőszféra jelenleg sajnos - egyegy kiv ételtől eltekintve - nem igényel jelentősebb kutatói és fejlesztői tevékenységet. Ebben a helyzetben az intézmények számára csak az állami, illetve a nemzetközi programokban elérhető támogatás marad, ami egyrészt kevés, másrészt köztudottan nehéz és bonyol ult folyamat. Így nem csoda, hogy ezen intézmények helyzete megrendült, tevékenységükben előtérbe került a fennmaradásra irányuló gyártó, kereskedő és szolgáltató tevékenység, illetve ingatlanjaik bérbe adásából származó bevételszerzés. Ez a folyamat igen jelentős vagyonfelélést eredményezett. Csak az ipari tárca irányítása alá tartozó intézmények - szám szerint 11 - esetében ez a vagyonvesztés '94től évente 350400 millió forintra tehető. Hosszú távú kötelezettségeik ma 400450 millió forintra rúgnak, röv id távú eladósodásuk pedig csak '94ről '95re mintegy 500 millió forinttal nőtt. Ez a súlyos eladósodás nehezíti gazdasági helyzetük stabilizálását. Az adósságállomány részletesebb vizsgálata azt mutatja, hogy az szinte kizárólag az APEH, a tb, a VPOP és az OMFB, vagyis a tulajdonos állam felé áll fenn. Szállítói tartozásaik vélhetően kezelhetők, hiszen eddig senki sem indított ellenük felszámolási eljárást. Mivel az állam a K+F intézmények piaci helyzetén ma nem tud alapvetően javítani, az eladható kisebb ségi részre befektető nem jelentkezik. Ha fontos a kutatás és a fejlesztés - és hiszem, hogy ezt ma senki sem vitatja , akkor sürgős változtatásokra van szükség. A szakértői elképzelések három változatot tartanak megvalósíthatónak. Az egyik - úgy mint a F öldművelésügyi Minisztériumnál : ezen intézmények tartós állami tulajdoni hányadát 100 százalékban kell törvényben előírni. Ez a megkötés célszerűen nem az egyes cégekre vonatkozna, hanem a K+F intézmények egészére mint portfolióra, hogy ezzel is lehetővé váljon a portfolión belüli összevonás, illetve vagyonallokáció, vagyis a teljes intézményi kör érdemi reorganizációja.
