Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 20 (270. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ):
3475 m egvalósul Lengyelországban a mindennapos testnevelés elve, részben tanórai, részben tanórán kívüli, de mindenképpen intézményes, anyagilag garantált keretben. Mintaértékű ez az előrelépés. Nem kétséges, hogy az ifjúság edzettsége javításának, a betegségmeg előzésnek talán leghatékonyabb módszerével állunk szemben. Arra a kérdésemre, hogy mi késztette a kormányt erre az előterjesztésre és a parlamentet az előterjesztés jóváhagyására, azt válaszolták: a betegségmegelőzés olcsóbb a gyógyításnál. A betegségek ko rai előfordulása ugyanis nem természetes jelenség, tehát elhárítható. A másik kiemelt feladat a fedett és szabadtéri iskolai sportlétesítmények számának növelése 800 helységben. Új létesítmény megépítése is napirenden van, illetve a régiek felújítása. A fe ladatot a nálunk is ismert módon, az egyharmados állami hozzájárulással, úgynevezett címzett támogatással oldották meg. Néhány szervezeti jellegű tapasztalatról. A lengyel olimpiai bizottságot a sportági szövetségek delegáltjai alkotják. Ennek megfelelően a lengyel sportszövetség és az olimpiai bizottság egy testületet alkot, amelynek elnöke a sporthivatal elnöke. Amikor említettem, hogy ez a gyakorlat nincs összhangban az állami és civil szféra szétválasztását érintő alapelvvel, azt válaszolták, hogy ebben az esetben feltehetően átmeneti megoldásról van szó. Hozzátették azonban, hogy az átalakulás gördülékenysége, fokozatossága nem tud elviselni radikális szervezeti intézkedéseket. Említették a kollégák azt is, mivel az olimpiai részvétel és felkészülés 90 százaléka - pontosan 90 százaléka - központi költségvetési támogatásra épül, fokozott figyelmet érdemel a pénzek felosztása, továbbá a támogatások hatékony felhasználása, ellenőrzése. Indokoltnak tartják a lengyel szakemberek továbbá a sportszövetségek és az olimpiai bizottság egyesítését egy átmeneti perszonálunióval, mert a lengyel sport napjainkban nehéz, válságkezelő fázisban van, tehát az erők összefogására van szükség. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ebből a példából a hazai szervezeti köve tkeztetéseket le kellene vonnunk; de azt mindenképpen, hogy az erőket koncentrálni kell, a támogatásokat pedig hatékonyan felhasználni. A finanszírozással kapcsolatban röviden: a pénzügyi mechanizmus sajátosan alakul a lengyel versenysportban. A sporthivat al elnöke szerződésben rendeli meg például a vívószövetségtől az olimpiai válogatott 1997. évi programjának elkészítését. A benyújtott programról szakértők adnak véleményt, majd a kedvező elbírálást követően a vívószövetség megkapja a támogatást. Egyetlen korlátozó tényező szerepel a költségvetésben, nevezetesen az, hogy a támogatásra megítélt összeg 15 százalékánál többet nem lehet adminisztrációra költeni. Befejezésül azokról a tapasztalatokról, felszólalásomnak tulajdonképpen a lényegéről szólok, amit kö zvetlenül a hazai gyakorlathoz lehet illeszteni. Többször írtam és hangoztattam az elmúlt évek folyamán, hogy a magyar sport a rendszerváltáshoz kapcsolódóan nem rendelkezett a társadalmigazdasági átalakulás nehézségeit enyhítő sportprogrammal. A lengyel átalakulás sportprogramja organikusan kapcsolódott az 1996ban jóváhagyott testnevelési és sporttörvényhez. A program fő elemei tehát az edzés- és versenyprogramhoz, az ösztöndíjakhoz, továbbá a felszerelés- és létesítményigény által felvállalt kiadásokhoz kapcsolódott, ezt finanszírozták különböző forrásokból. Míg a lengyel testnevelési és sporttörvényt az átalakuláshoz kapcsolódó problémák keltették életre - mindenekelőtt a gazdasági nehézségek enyhítésének igényével , addig a magyar sporttörvény előkész ítése az 19881989es biztató nekilendülést követően megtorpant, majd lekerült a kormány asztaláról; a parlament egy országgyűlési határozattal helyettesítette a sporttörvényt. Ez a dokumentum műfajából, jellegéből következően nem irányozhatott elő kielégí tő pénzügyi fedezetet a keletkező hiányok pótlására, megszüntetésére és szerény fejlesztésére. Így született meg közel teljes egyetértésben 1993ban az a dokumentum, amely az átalakulás akkor már élesen kirajzolódó problémáit nem tudta megoldani. Ennek ter mészetes következménye az ellentmondások
