Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 20 (270. szám) - Az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. évi tevékenységéről szóló beszámolóról, az abból adódó feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együt... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - ZSIGMOND ATTILA (MDNP):
3462 azon kívül eddig soha nem tapasztalt mennyiségű mélymosóhatást, fogszuvasodást, pHértéket, szárnyasbetétet vagy WCpap írt ajánló agyabeteg, vigyorgó ügynökölést nem kell nézniük. Nos, hölgyeim és uraim, nem ez történt, hanem ennek épp az ellenkezője. De miért? - kérdezhetjük. Két válasz lehetséges: vagy rossz a törvény, vagy nem hajtanak végre egy, az Országgyűlés ké tharmadát jóval meghaladóan megszavazott törvényt. Melyik hát az igaz? A Magyar Demokrata Néppárt a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényt jónak tartja, noha természetesen nem tökéletesnek. Hogy jó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a sok támadás a z érdeksértett lobbycsoportok részéről, szakmai érdekképviselet tiltakozása a panaszbizottságok működése ellen, összekeverve az érdekképviseletet az önvédelemmel, és így tovább. A törvény azért is jó, mert ennyi akadályozó és késleltető szándék ellenére - lassabban és nehezebben, mint normálisan, de - működik. A másik válasz, hogy az alkotmányerejű törvényt nem hajtják végre. Tisztelt Ház! Most, amikor az Országos Rádió és Televízió Testület szűk egyéves munkájáról szóló jelentést vitatjuk, természetes, hog y ettől elválaszthatatlanul arról vizsgálódunk, hogy milyen médiaállapotok vannak Magyarországon ma, másfél évvel a törvény kihirdetése után. Hogyan is állunk a sajtószabadsággal, a tájékozódás és tájékoztatás szabadságával, a demokráciával? A Magyar Demok rata Néppárt nem fogja sérelmeit sorolni, még akkor sem panaszkodna, ha naponta szerepelne a közszolgálati médiumokban, és ezt is kevesellné. A Néppárt nem devalválja a panaszbejelentés lehetőségét, és nem hiszi, hogy a nagy mennyiségű panaszbeadvány későb b majd minőségbe csap át. Pedig a jelentés szerzői számára úgy látszik, csak az az ellenzéki parlamenti párt létezik, amelyik panasszal él. Így azután sem a Néppárt, sem a kereszténydemokraták az erre vonatkozó mellékletben nem is szerepelnek. Ez is tanuls ágos. Miről is akarunk hát beszélni? Arról akarunk beszélni, hogy az ORTT jelentése korrekt, pontos, lehetőségeihez képest alapos, és ami ennél sokkal több, teljes konszenzussal született beszámoló, egy minősített akadályokkal sűrűn telepített pályán telje sített akadályfutás első szakasza. Hogy konszenzussal született az előterjesztés, cáfolja a nyafogókat, akik minduntalan a politikai beavatkozásról rínak a médiatestületekben. Lám, az autonómiát helyesen értelmezők, a pártpolitikán felülemelkedve, képesek végezni feladatukat, képesek valóban közös jelentést a tisztelt Ház elé tárni. (23.10) Arról akarunk beszélni, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület a szabad, független rádiózásért és televíziózásért, a véleménynyilvánítás szabadságáért, a tájékozta tás függetlenségéért, kiegyensúlyozottságáért és tárgyilagosságáért, a tájékozódás szabadságáért, az egyetemes, a nemzeti kultúra támogatásáért, a vélemények és a kultúra sokszínűségéért, a tájékoztatási monopóliumok lebontásáért és kialakulásuk megakadály ozásáért dolgozik. A jelentés pontról pontra erről szól, és arról, hogy a testület hogyan érvényesíti a végrehajtó hatalomtól való függetlenségét. Ám értékelése szerint "A média megalapozott, árnyalt ténybemutatás helyett hamis tájékozottságérzetet sugall. A filmválaszték egyoldalú, túlteng benne az amerikai kommersz. Az elektronikus média kommersz nemzetközi mintákat vesz át kritikátlanul. Sok a tolakodó reklám, nem működik a reklámetika, problémák tapasztalhatók a támogatott műsorok és a bújtatott reklámo k tekintetében." És tanulságos dolog az is, hogy a szomszédos országok, valamint a határokon túl élő magyarság hírei a Duna Televízióban 22,5 százalékban, a Rádió Krónikában 15,8 százalékban, a Magyar Televízióban mindössze 8,7 százalékban szerepelnek, de ebből is KisJugoszlávia 5,7 százalék - és persze folytathatnám a megállapításokat. Arról akarunk beszélni, hogyan is állunk a sajtószabadsággal. Arról, hogy miért csak részben szabad a sajtó 1995ben és 1996ban is. Az 1990től 1994ig terjedő időben miér t találta a Freedom House teljes körűnek a sajtószabadságot Magyarországon, azóta viszont miért csak részben szabadnak. Pedig 1990 és '94 között nem volt kereskedelmi tvadás, meg duális vagy triális médiarendszer sem, mégis sajtószabadság volt.
