Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 20 (270. szám) - A Magyar Köztársaság és Románia között Temesvárott, 1996. szeptember 16-án aláírt, a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP):
3447 DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Három különböző országgal kötött alapszerződés, három hasonló jogi aktus vitájának harmadik felvonásához érkeztünk, és azt hiszem, hogy e harmadik felvonásban nem szólhatok másként, mint úgy, hogy felvillantsam most amelletti érveimet, hogy miért tudom támogatni a kihirdetés jogai aktusát ebben az esetben is. Látszólag itt könnyebb a dol gom, mint az első két esetben volt, hiszen most ellenzéki képviselőtársam is - fenntartva korábbi aggályait, de mégis - értékelte azt, ami az elmúlt fél évben, hét hónapban Romániában történt egy politikai hatalmi váltás eredményeként, amelynek részese az ottani magyar kisebbség is mint kormányzó erő. Azt kell mondjam, pontosan ez az a mozzanat, amely valahol mindhárom alapszerződésben közös. Nevezetesen pedig az, hogy itt és most mikor, hogyan, milyen módon, hogyan tudjuk értékelni azt, hogy ez a fordulat Romániában bekövetkezett. Mert abban közös volt mindnyájunk véleménye, akik eddig szóltunk, hogy valódi fordulat állt be Romániában. Amikor az orosz ügyben szóltam, megpróbáltam erre utalni, és bizony nem értékelném túl az önök által HornIliescupaktumnak nevezett szerződést, hiszen én másként látom. (22.00) Nevezetesen pedig úgy, hogy a politikában szoktuk azt mondani, hogy a meghatározás egyik formája lehet az, hogy a politika művészet. És ennek egyik eleme az, hogy a politikus a soksok ellentmondás köz epette képes megragadni azt a pillanatot, amely legalábbis fiftififti, felefele arányban azzal kecsegtet, hogy valamilyen kibontakozási lehetőség is származhat belőle. Igenis osztom az előttem szóló kormánypárti képviselőknek azt a véleményé t, hogy bizony pozitívan befolyásolta a választási kampányt a puszta léte ennek az alapszerződésnek. Ne feledjük, hogy ha föl is élénkült a második fordulóban Iliescu részéről is az úgynevezett nacionalista húrok pengetése, azt megelőzően ezt nem tehette. (Németh Zsolt: Bizony!) Kettő: hiteltelenebbé vált, hiszen ő volt az egyik aláíró fél. Ezt a fordulatot egy másik, számomra borzasztóan fontos értékelési mozzanatként, belső lépésként, a román nép, benne a magyar kisebbség, szász kisebbség és még más kiseb bségek együttes, most többség által meghatározott lépéseként tudom megfogalmazni. Félünk attól, hogy esetleg negatív fejlemény még bekövetkezhet? Persze, hogy félünk. Nem mondanám, hogy nem félünk, és azt sem, hogy nincs ilyen a történelemben. De azért azt sem mondanám, hogy az eltelt hét hónapot úgy értékeljük, mint az ígéretek betartásához, megvalósításához szükséges és elégséges időt. Egyébként általában igaz ez a megjegyzésem, amikor azt mondom, hogy egy ilyen nagy horderejű alapszerződés teljesítésére valószínű, hogy sem a kettő, sem a három, sem az öt év nem elégséges; folyamatról van szó, és a folyamatokban állandóan változó szereplők állandó megértéséről és támogatásáról. És amikor erről szólok, akkor azt is szeretném hozzátenni, hogy természetesen m egértem azoknak az aggályait, akik arról szólnak, hogy esetlegesen Madrid után - ha az első úgynevezett körbe nem kerül be Románia - vajh' mi lesz a mostani ígéretekkel. De én sokkal inkább szeretném idézni Severin külügyminiszter mondását, amelyet Nádori képviselőtársam idézett elénk. Nevezetesen pedig azt, hogy Európába az út ebben az esetben, Románia esetében Magyarországon át vezet, s ez a tény akkor sem változik, ha az első körből Románia kimarad. Ugyanakkor nekünk - mint reményeink szerint az első kör be mindenképpen bekerülő, és az atlanti integráció teljes jogú részeseként most már meghatározó államnak és nemzetnek , azt hiszem, az az européer viselkedésünk, ha, túl a mostani kihirdetési jogi aktuson, már belülről is azt a véleményt fogjuk képviselni , amelyet ma is képviselünk. Nevezetesen, amit Mádai képviselőtársam fogalmazott meg: az egységes Európa, az egységesülő Európa és benne a magyar határainkon túl rekedt kisebbségek életének megoldására adandó első, valódi történelmi esély kényszerítése, me gvalósítása.
