Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 20 (270. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között Párizsban, 1995. március 19-én aláírt, a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája5 - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP):
3436 hogy egy dolgot nagyon meg kellene fontolni, ha előbb kivennénk a saját szemünkből a szálkát, akkor lehet, hogy a másikéban nem találnánk gerendát. Én úgy érzem, hogy a szálka itt van, é s torzítja a szemünket, ezért látunk a másikban gerendát. Többet segítünk - én Kassán születtem, rokonaink élnek ott - az ott élő magyarságnak, hogyha mi példát mutatunk demokráciából, nem a másikat pocskondiázzuk és magunkat dicsőítjük. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Szólásra következik Jeszenszky Géza képviselő úr, Magyar Demokrata Néppárt. DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy Eörsi Mátyás államtitkár úr - úgy is mint a külügyi bizot tság korábbi elnöke - csak örülhetne annak, hogy legalább ilyenkor, egy késői órán egy érdemi külügyi vita zajlik a magyar Országgyűlésben. Sokszor elmondtuk már sokan, a Ház mindkét oldalán, hogy időnként szükség volna ilyen vitákra. Talán úgy tűnik, hogy most van egy ilyen virtuális külügyi bizottság. Azt hiszem, el is fogadnánk ezt az összetételt, és talán akkor a szavazási eredmények is jobban alakulnának a külügyi bizottságban. De túltekintve a formai kereteken, hogy kik vesznek részt ebben a vitában, én azt szeretném remélni, hogy ez a vita is elő tudja mozdítani a két ország jobb viszonyát, csak azt kellene látni a parlament szemközti oldalán lévő kormánypárti képviselőknek is - én azt hiszem, inkább az a helyes, hogy a szemben levő oldalon a szálkát nem látják, miközben a saját szemükben van a gerenda, úgyhogy az előbb a közmondást, azt hiszem, rosszul idézte Mádai képviselőtársunk - amit valóban észre kellene venni: azt, hogy igenis az ellenzéknek a legnagyobb felelősségérzettől vezérelve ebben a vit ában is - ahogy Csapody képviselőtársam mondta - a célja igenis a szlovákmagyar jó viszony. S talán meg is kell állni egy percre, mert lassanként már mind az ország, mind a nemzetközi közvélemény a folyamatos propaganda, agymosás hatására hajlamos elhinni , hogy a mostani kormány az, amelyik jószomszédi viszonyra törekszik a szomszéd országokkal, a magyarsággal, a szomszédos népekkel, hála istennek, hogy már nem folytatja a munkáját az a kormány, amelyet ők felváltottak - ezt Eörsi Mátyástól már hallottuk. Nem tudom, hogy nem veszike észre azt, hogy a jószomszédi viszonyt igenis azzal lehet szolgálni, ha bizonyos eredményeket érünk el. Én nemcsak képviselőként beszélek, hanem talán olyan képviselők nevében is beszélhetek, akik a szlovákmagyar szerződés nap irendre tűzését követő vitákban mind a parlamentben, de még a ratifikációt megelőzően a külügyi bizottságban és a sajtóban is megpróbáltak jóhiszeműek lenni, megpróbálták ebben a szerződésben megtalálni a biztató jeleket. Én soha nem vitattam, és ma sem vi tatom, hogy ebben a szlovák szerződésben voltak és vannak olyan pontok, amelyek előmozdíthatták volna a jobb viszonyt Szlovákia és Magyarország között, a szlovák és a magyar nemzet között. De ahogy annak idején a vitában én már elmondtam, ennek a szerződés nek a próbája csak a későbbiekben bekövetkezett események lehetnek, tehát az, hogy a szerződésben levő jó tendenciák érvényesülneke vagy a rossz tendenciák. S akkor, a '95. márciust követő vagy az aláírást övező napokban Kovács László külügyminiszter is e gyetértését fejezte ki azzal a véleményemmel, hogy igenis a jövő fogja megmutatni, hogy ez a szerződés mit ér. (21.10) Tehát azoknak a nevében, akik annak idején tartózkodtak a szerződés ratifikációjakor éppen azért, hogy ezzel is jelezzék azt, hogy mennyi re szívükön viselik a szlovákmagyar jóviszonyt, és ezért hangoztatott fenntartásaik ellenére nem a "nem" gombot nyomták meg, hanem a tartózkodást... - úgy látom, hogy sajnos itt összejön az összhang, egy olyan összhang jön össze, hogy azok is, akik remény kedtek, hogy a szerződésnek a betűjéből levezethető egy jó szellem, sajnos meg kell hogy állapítsák, hogy bizony ezek a várakozások nem váltak be.
