Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 20 (270. szám) - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között Párizsban, 1995. március 19-én aláírt, a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája5 - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
3429 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alapszerződésről tartalmilag nagyon sokat elmondtunk már. Röviden azt hangsúlyoznám, hogy az alapszerződé s tartalmilag semmi olyan jogot nem biztosít a szlovákiai magyarság számára, amellyel az aláírás pillanatában a szlovákiai magyarság nem rendelkezett volna. Az alapszerződésnek innentől - erre a közösségre nézve - semmilyen pozitív hozadéka nincs. Ami a ma gyarországi szlovák kisebbség helyzetét illeti: úgy gondolom, hogy az alapszerződés ezen a területen sem használható, ami nem jelenti azt, hogy a magyarországi szlovákság helyzetében - különösen a kétnyelvű oktatás területén - ne lenne rendkívül sok felada t, amely a magyar kormány előtt áll. Azt hiszem azonban, hogy azok a lépések, amelyeket az Antallkormánnyal kezdődően a magyarországi szlovákság jogainak javítása érdekében a magyar kormány és a Magyar Köztársaság elindított, olyan út, amelyen lehet eredm ényeket elérni. Gondolok itt a kisebbségi törvényre, gondolok itt a legkülönfélébb intézkedésekre, amelyek ehhez kapcsolódtak. Hangsúlyoznám azt, hogy ha az említett területeken nem is mutatható ki az alapszerződés pozitív hatása, negatív hatása mindenféle képpen kimutatható, amennyiben kézenfekvő, hogy kihúzza a talajt azon követelések alól, amelyeket a szlovákiai magyarság a jövőjére nézve megfogalmazott. Ami az alapszerződés körülményeit illeti: ezzel kapcsolatban hadd húzzam alá azt, hogy az alapszerződé s aláírását követően Szlovákiában elfogadásra került az a nyelvtörvény, amelynek nyomán például Szlovákiában egy házasságot kötni szándékozú ifjú pár - amennyiben magyar nemzetiségű - nem mondhatja azt magyarul, hogy "igen", anélkül, hogy ennek az igennek ne lenne büntetés a következménye. E helyzet korrigálására számos nemzetközi tényező szólította fel Szlovákiát, és a megfelelő eszközt is megjelölték: a nemzetközi intézmények szinte mindegyike - a legkülönfélébb spektrumon - a kisebbségi nyelvhasználati t örvény elfogadását sürgeti. Ennek elfogadása sajnos ma a messzi távolba veszik, annak ellenére, hogy vannak olyan szlovák politikusok, mint például a szlovák külügyi bizottság elnöke, Dusán Slobodník, aki indokoltnak tartaná ennek az elfogadását, hogy most ne Michal Ková államelnököt idézzem. Ami a további, rendkívül kisebbségellenes kihatású intézkedéseket illeti, meg kell említenem a közigazgatási beosztási törvény elfogadását, amelynek nyomán az elsőfokú közigazgatási egységek közül - jelenleg hetvennyo lcvan - csupán két közigazgatási egységben maradt meg a magyar többség. Ha figyelembe vesszük, hogy ennek a közigazgatási beosztási törvénynek a következő - mondjuk úgy - felhasználási fordulója a választójogi törvény módosítása során várható, akkor megjó solható, hogy e választójogi törvény módosításaként a jelenlegi tizenhét szlovákiai magyar képviselőből nem sok fog maradni. A legjóindulatúbb becslések szerint is maximum háromöt képviselő marad a szlovák parlamentben. Hadd említsem meg a szlovákiai magy arságot, de a szlovák társadalmat általában rendkívüli mértékben sújtó - a büntető törvénykönyv módosításával kapcsolatos - ügyet is: ez a gondolatbűn intézményét vezetné be a szlovák büntetőjogban. Abban az esetben, ha valaki olyan gondolatot közölne, ame ly bizonyos szervek értelmezése szerint beleütközne a szlovák nemzeti integritás, szuverenitás és hasonló jogokba, nagyon komoly büntetőjogi tételekkel lehetne az illetőt büntetni. Negyedsorban meg kell említenem az alternatív oktatás intézményének de fact o bevezetését, amely nem másról, mint a szlovákiai magyar oktatásügy elszlovákosításáról szól. Ennek sorába illeszkedik az, hogy hetven év után az elmúlt félévben először, kizárólag egynyelvű bizonyítványt lehetett Szlovákiában kiadni. Ebbe a gondolati kör be tartozik az a fajta rasszista államigazgatási felfogás, miszerint a pedagógusok alkalmazásának előfeltétele bizonyos területeken nem a képzettség, hanem a származás. Ennek az elképzelésnek ma a szlovák oktatásügyi minisztérium államtitkára szintjén hely e lehet. Ötödsorban meg kell említsem azt a kulturális kényszerzubbonyt, amelyet a jelenlegi szlovák hatalom nemcsak a szlovákiai magyarságra, hanem egész Szlovákiára ráhúz: a kisebbségi színházak, múzeumok önállósága egyfajta körzetesítés nyomán gyakorlat ilag megszűnt, a Csemadok és különféle lapok, kiadványok támogatása lenullázódott, és hasonlóan a Btk. módosításhoz, azt kell
