Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 20 (270. szám) - Személyi ügy: - A Magyar Köztársaság és az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság között Moszkvában, 1991. december 6-án aláírt, a baráti kapcsolatokról és együttműködésről szóló szerződés és a szerződés szerves részét képező 1992. január 29-i és 199... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
3425 Éppen itt az ideje, hogy a nagyon ré gen aláírt alapszerződést most átnézzük, Jelcin elnök úr itt elmondott szavait értékeljük, az igazságtartalmát vizsgáljuk meg, nézzük meg, és bizony jelezzünk az orosz duma felé, jelezzünk Európa felé, a világ felé, hogy minket megint újabb nagy igazságtal anság ér, és majd akkor hirdessük ki ezt a törvényt, amikor ezek a dolgok megoldódnak, és megnyugtató módon rendeződik azon elrabolt kincsek sorsa, amelyek valóban a magyar társadalom, az ország tulajdonát jelentették; ezek egyszerűen rablásból és nem hadi zsákmányból származó javak, amelyek visszajárnak, és ezért álljon ki a külügyi kormányzat, álljon ki a magyar parlament, és jelezzen a világnak, hogy addig pedig ezt nem hirdetjük ki a társadalmunknak, amíg az ígéretekből beváltás nem történik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szabó Lajos Mátyásnak adok szót, Magyar Szocialista Párt. DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Tisztelt Ház! Megtisztelő, hogy kollegáim számosan említették a hozzászólásomat. A következőt szeretném megjegyzésként hozzáfűzni: azt hiszem, hogy a konklúziók természetesen eltérnek egymástól, és pontosan azért, mert eltérnek, azt hiszem, ez a vita igazi lényegi pontja; valami ol yasmire vállalkoznánk, ami egy jövőben bekövetkező esemény lesz. Valószínűsítem, hogy majd csak a határozatunk után fogjuk tudni valóban eldönteni, hogy kinek van ebben abszolút igaza. Ezt a politikus mint kockázatot fel kell hogy vállalja, a megértés és m egítélés mozzanata általában - mint mindig - szétválik. A másik megjegyzésem Jeszenszky képviselő úr megjegyzéséhez fűződik. Szeretném eloszlatni abbéli aggodalmát, hogy én az úgynevezett régi értelmiségi attitűddel viszonyulok az orosz problematikához. Ne m, nem erről van szó, talán egy kicsit az átlagnál bővebb ismereteim miatt esetleg az erőteljesebb realitás talajáról nézem - bármilyen rosszul is esik ezt kimondani, mert ez időt jelent , és éppen ezért szeretném hangsúlyozni, hogy azt próbáltam felszóla lásomban kibontani, amit most Jeszenszky képviselőtársam megjegyzése után tömören úgy fogalmaznék meg, hogy nem Oroszországban kell hinni, hanem az orosz demokrácia kibontakozását kell segíteni, ez pedig nagyon összetett feladat. Annak megítélése, hogy mos t ebben a jogi aktusban melyik döntés az, amely segíti vagy akadályozza, még egyszer: később fog elválni. Én most úgy ítélem meg, hogy az "igen", vagyis a kihirdetés az, ami egy nagyon apró segítség lehetőségét nyitja meg. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kor mánypártok soraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Csapody Miklós úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megértettem már első hallásra is Szabó Lajos Mátyás képviselőtársunk emelkedett - valóban emelkedett - és jól argumentált hozzászólását, sőt azt is el tudom fogadni, hogy Oroszországban hinni kell. Mi Oroszországon a mostani formálódó, alakuló, nehéz utat járó orosz demokráciát értjük. T ehát amikor azt mondom, hogy Oroszországban hinni kell, akkor az orosz demokráciában hiszünk, és az ma Oroszországban nem a kommunista duma, hanem Jelcin elnök; az a Jelcin elnök, aki - amikor Magyarországon járt, és erre a pulpitusra lépett , nemcsak '56ért kért bocsánatot, hanem az elorzott vagyonból hozott két képet. Kettőt - mi a többit is szeretnénk! Amiről itt még szó van - bár ez így nem fogalmazódott meg, de azért érezhető talán a levegőben , hogy amiről beszélünk, egy kicsikét Aczél György egyko ri túszelméletére is hasonlít, hogy ne tárgyaljunk a Ceauescuféle Romániával, mert azon a repülőgépen kétmillió magyar túsz utazik, ne lőjünk arra a gépre, mert abból mindkettőnknek baja származik; ne lépjünk fel keményen, mert - és ez még nem hangzott el - hátha még rosszabbul alakulhat ezeknek a műkincseknek a sorsa.
