Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 20 (270. szám) - Személyi ügy: - A Magyar Köztársaság és az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság között Moszkvában, 1991. december 6-án aláírt, a baráti kapcsolatokról és együttműködésről szóló szerződés és a szerződés szerves részét képező 1992. január 29-i és 199... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP):
3422 azért, hogy az oly szépen ecsetelt nemzeti kincsrész, az elrablott javak, ha lehet, minél hamarabb visszakerüljenek a magyar állam, illetve a jogos, ezen államon belül őt megillető tulajdonosához. Ugyanakkor, ha Szabad György azt mondta, hogy kicsit előrébb kezdi, a dolgok megértése miatt én is szeretném egy picit előrébb kezdeni, bár ígérem, rövid leszek. '906ban vol t az, amikor Szentpéterváron egy angol utazó kétéves tapasztalatait összegzendő egy szociografikus értékű művet tett le az olvasók asztalára, és előszavában azt mondta, hogy milyen érdekes, mi azt hisszük, hogy ismerjük Oroszországot, és aztán ha mélyebben belemegyünk, akkor rá fogunk döbbenni, hogy talán a nála messzebb lévő Kínáról több információnk van, mint erről a hatalmas eurázsiai államról. '906 volt, amikor ezt írták. Egy jó 60 évvel később Nyikolaj Bergyajev azt írta, hogy a kommunizmus az orosz tá rsadalom belső állapota, azt kívülről megdönteni nem lehet, azon túl fog lépni az orosz nemzet. (20.00) Váteszi szavak voltak Bergyajev szavai. A túllépés bizonyos értelemben megtörtént. Ma már nincs Szovjetunió. De amikor azt a kérdést tesszük fel, hogy v ajon a duma többsége jól vagy rosszul döntötte akkor, amikor nemcsak a magyarokat, hanem ezen európai részen és másutt is - ne feledjük el, hogy a második világháborúnak másik irányú frontjai is vannak májust követően, '45ben - ért sérelmek alapján hogya n dönt, tükröz egy olyan tudatállapotot az ottani duma éppen most törvényhozással megbízott többsége, amely szintén - véleményem szerint - egy belső állapot. Ez nem más, mint az a belső állapot, amely az orosz demokrácia fejlettségi szintjéről, fejlődésmen etéről, annak egy bizonyos szakaszáról kivetített kép. Hogy mennyire így van ez, jelzi, hogy Jelcin elnök megpróbálja megvétózni ezt a döntést. A duma ismételten - ha szabad hinni a szavazási procedúra körül alakult dolgoknak , ha tévedéssel is, de elveti az elnöki vétót. Mi másról tanúskodik ez, ha nem arról, hogy itt egy belső pillanatról van szó. Az alkotmánybíróság, az orosz alkotmánybíróság döntését még várhatjuk. De ha hiszünk abban, hogy az orosz demokrácia képes előrehaladni az alsóház éppen aktuál is összetétele ellenére is vagy azzal együtt, akkor azt hiszem, hogy nekünk itt, a magyar parlamentben és másutt is, a beszédem elején elismert igazságokkal együtt, azon kell gondolkodnunk, hogy vajon itt és most, amikor a kihirdetésről fogunk szavazni, ak kor az orosz demokrácia előrelépéseit egy piciny mértékben is képesek vagyunke előmozdítani vagy sem. Mert Bergyajevre visszautalva szeretném hangsúlyozni, hogy nekünk s velünk együtt minden sérelmet szenvedett nép fiainak az egyetlen, ami megoldást hozha t, ez az orosz belső demokrácia olyan szintre jutása, amikor az orosz alsóháznak sem lesz olyan többsége, amely ezt a nemzetközi joggal - a mi '93ban helyesen aláírt alapszerződésünk 14. cikkelyével - is biztosított dolgot már nem fogja többé elvitatni. É ppen ezért akkor, amikor államtitkár úr arra utalt, hogy ez a szerződéskihirdetés egy olyan jogi aktus, amely elsődlegesen azt teszi lehetővé, hogy honpolgáraink itt, belül az országban, teljes szövegében, hivatalos szövegében hozzáférhessenek a magyaroro sz alapszerződéshez, akkor azt hiszem, megfontolandó, hogy a hozzáfűzött külügyminiszteri levéllel, az '56ért való - hogy úgy mondjam - bocsánatkéréssel együtt minél többen, ha akarják, eredeti szövegében hozzáférjenek ehhez. Ez az egyik. A másik: azt his zem, ha most a szavazást vizsgáljuk, nevezetesen, hogy miként döntünk akkor, amikor a kihirdetésre igent vagy nemet nyomunk, nyilván természetesen mindkét variációnak - mint minden variációnak - negatív és pozitív hatása egyszerre, egyidejűleg van. Én term észetesen mégis - mint kormánypárti képviselő, mint olyan, aki egy picit foglalkozott Oroszországgal - pontosan tudom azt, hogy ebben az esetben nem igazán éri meg számunkra, hogy az egyéb diplomáciai eszközök - amelyek minden szinten rendelkezésünkre álln ak, és az integráció kiteljesedésével egyre inkább rendelkezésünkre állnak majd - elől elvágjuk a használat lehetőségét. Mert ez az elutasítás egyik lehetséges negatív hatása. A másik pedig - mint negatív hatás , azt hiszem, még kellemetlenebb: ha azt mon dom, hogy a jelen összetételű duma felé pozitív jelzéssel nem ér fel az, ha most mi nem hirdetjük ki hazánkban ezt az alapszerződést. (Zaj az ellenzéki oldalon.)
