Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 13 (269. szám) - A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
3303 Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Götzinger István képviselő ú rnak, Magyar Szocialista Párt. DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bauer Tamás képviselőtársam azt mondta, hogy az általuk javasolt megoldás, a négyszereplős önkormányzat - a munkavállalók és munkáltatók melle tt a helyi, területi önkormányzatok és a betegegyesületek - a legkevésbé rossz megoldás. Nagyon szimpatikusan fogalmazta meg mindezt, és logikusan természetesen. Csak nem vagyok benne biztos, bennem még kérdések maradnak, hogy ez a logika valójában a valós ágot tükröző logikae. Gondoljuk végig, ha azt mondjuk, hogy kell a magyar helyi önkormányzatoknak a társadalombiztosítási önkormányzatban képviselet. A magyar helyi önkormányzatok mit képviselnek? Vajon mit képviselnek a háromezeregyszázvalahány önkormán yzat nevében? A társadalombiztosítás és annak költségvetése nem elvonatkoztatható az egész államháztartástól. Érezhetőe - én csak kérdésként vetem fel , hogy itt valahol egy olyan képviselet jöhet szóba, ahol ez a 3100 önkormányzat nem egészen a társadal ombiztosítás kérdéseit tartja a legfontosabbnak. Valahol az egész államháztartáson belül neki sokkal fontosabb érdekei is vannak, eminensebb érdekei. Nem akarok a betegegyesületekről beszélni, mert erről végképp nagyon kevés az ismeretem, de az kétségtelen , hogy az egészségügy több annál - egy sokkal komplexebb rendszer , minthogy az egészségügy szereplőinek egy részét ilyen módon kitüntetetten kezeljük. Ezek csak kérdések. Én nem azt mondom, hogy tudom a jó válaszokat. Azt tudom, hogy sok minden nincs iga zán végiggondolva és kiérlelve. Ha utalhatok rá, az alkotmány vitájában felmerült: szükségese az érdekegyeztetésről valamilyen szinten jogszabályt alkotni, törvényt alkotni. Sokan ellenezték, hogy az alkotmányban megjelenjen, szó essen róla, utalás essen erről, mert ez az a rossz emlékű korporatizmus vagy neokorporatizmus, amelyiknek igen sok hátrányos oldala is van. Ismerjük, Európában sokan nem szeretik. De igazából nem gondoltuk végig Magyarországon az érdekegyeztetési rendszert, nem kényszerített rá mi nket eddig még egy törvénytervezet, hogy végiggondoljuk, hogyan is működjön. Én is egyetértek azzal, hogy az Érdekegyeztető Tanács egy mindent faló szervezetként az anarchia alapja lehet. Tehát nem válnak el a különböző funkciók, hanem minden időnként odak erül az Érdekegyeztető Tanácsba. Hadd említsem meg az Országos Munkaerőpiaci Bizottságot, amelyik mintha egy kicsit elvált volna, megtalálta volna a helyét, mert egy adott funkcióra szerveződött meg, és azóta ez nem is okoz olyan különösebb botrányokat. A zok vannak ott, akiknek ott kell lenni, és azzal foglalkoznak, amivel nekik foglalkozni kell. Azt hiszem, valahol nagyon időszerű lenne egy érdekegyeztetési törvény, bár nem tudom, hogy a jelenlegi politikai helyzet és politikai elfogultságaink vagy elköte lezettségeink lehetővé teszike, hogy egy érdekegyeztetési törvényről nyugodtan, higgadtan vitatkozzunk. Ez az egyik kérdés, ami miatt nem vagyok meggyőződve arról, hogy az a legkevésbé rossz megoldás, amit Bauer Tamás mond. A másik kérdés, ami újra és újr a felmerül. Ha egyszer a parlament hozza meg a társadalombiztosítás költségvetésére, működésére vonatkozó nemcsak alapvető szabályokat, hanem nagyon részletes szabályokat, az eljárási szabályokat is, akkor az igény érvényesítésétől a jogorvoslatig bezáróla g mindenről a parlament dönt. Ha ezt megfelelően ellenőrzik azok, akik az ellenőrzéssel vannak megbízva, arra felhatalmazva és kötelezve, akkor nyilvánvaló, hogy kiküszöbölhetők azok a zavarok, azok a visszásságok, amelyekről itt a vizsgálati jelentések sz óltak. Viszont az átmenetnek azok a kínjai, amelyek valóban lázas állapotban tartják a közvéleményt és lázas állapotban tartják az egészségügyet, nem abból következnek, hogy rossz személyek működtek
