Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 13 (269. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
3169 megsértésének törvényi tényállása megszüntetése révén. Hadd emlékezzem vagy emlékeztessem a tisztelt Házat arra, hogy 1993ban, amikor a Btk. nagyobb arányú módosítását vitatta a Ház, és fogadott el egy módo sító csomagot, akkor megpróbáltam egy módosító javaslattal egyrészt megszüntetni a hivatalos személy megsértése bűncselekményét - mint olyat, amely az általánosságban szemben áll a szólásszabadság elvével , azonban próbáltam betenni a módosítások közé egy olyan elemet, amely a hatóságnak a hivatalos eljárás közben történő megsértését - kvázi verbális agresszióként, az intézkedés verbális akadályozásaként - mégiscsak büntethetővé tette volna. Ezt az egész módosító csomagot akkoriban elutasította a kormány é s a Ház, közben az Alkotmánybíróság a bűncselekményt mint olyat megszüntette; így létrejött az a helyzet, hogy a rendőr akkor is tehetetlen, vagy legfeljebb magánvádas becsületsértési eljárást kezdeményezhet, ha a jogszerű intézkedések közben az az állampo lgár, akivel szemben intézkedik, durván sértegeti. (10.00) Én ugyan nem hiszek abban, amit rendőrök sokszor elmondanak, hogy a rendőri bántalmazások sok esetben azért jönnek létre, mert a rendőrt bosszantja a tehetetlenségérzés; hiszen bántalmazások akkor is voltak, amikor ez a korlátozás még nem állt fenn. De azt gondolom, jogos volna, ha megjelenne egy olyan törvényi tényállás, amely büntetéssel sújtaná a hivatalos eljárást éppen folytató hivatalos személy sértegetését. Azért tartottam ezt érdemesnek hang súlyozni, nehogy valaki azt gondolja, hogy itt valamelyest ultraliberális nézetek kapnak hangot a felszólalásomban és a javaslataimban. Természetesen nem kívánnék a már elkészített, különböző módosító indítványaim részletezésébe belemenni, ez majd a részle tes vita dolga lesz, majd a részletes vita során megpróbálom megtenni. Hadd utaljak mégis arra, hogy milyenféle módosító indítványok beterjesztését tartottam szükségesnek, és melyeknek az elfogadásában reménykedem. Az egyik kérdéskör, amely voltaképpen az egész jelenlegi novella egyik indítéka volt, az életfogytiglani büntetés kérdése. Nagyon sokan kifogásolták - és fölvetettek ilyen javaslatot már jóval korábban is , hogy az életfogytiglani büntetést valamiféle halálig tartó büntetéssé kellene változtatni , és vannak olyan javaslatok, amelyek 40 évre emelik fel a büntetés kiszabható idejét. Ehhez képest az előterjesztő mérsékelt javaslatot nyújtott be, hiszen a jelenleg kiszabható legmagasabb mérték, pontosabban az a határ, amikor leghamarabb feltételesen s zabadon bocsátható az elítélt, az 30 év. Azt gondolom, ezt az egész dilemmát, amely bizonyos fokig - hogy így mondjam - a rendpártiság vagy társadalomvédelem és egy liberális büntetőpolitika konfliktusa vagy dilemmája, fel lehetne oldani azzal, ha komolyan vennénk azt, hogy bizonyos esetekben az életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetés valóban olyan büntetés, ahol a feltételes szabadon bocsátás csak lehetőség, hiszen vannak olyan személyiségek, akiknél mindig is fennáll a bűnelkövetés veszélye. Igen, ez valóban most is így van. De hogy ez tényleg működőképes legyen, hogy ez tényleg ne legyen még a legsúlyosabb bűnelkövetőkkel szemben is embertelen, azt gondolom - és erre tettem javaslatot , hogy a törvénynek elő kellene írnia a bíróság által kiszabott le grövidebb határidő elteltével az illető rendszeres vizsgálatát, orvosi, társadalmi körülmények mérlegelésével, és így - mondjuk - ötévenként kötelezővé tenni a bírói döntést, hogy az illető személyiség alkalmase arra, hogy visszabocsátassék a társadalomba . És ezt szeretném kiegészíteni, illetve kiegészítettem egy másik javaslattal, amely lehetőségként fenntartja azt, hogy a bíróság által kimondott legrövidebb büntetési idő után az illetőt, aki akár nagyon súlyos bűncselekményt követett el, kényszergyógykez elésnek vessék alá ugyancsak egy esetleges bírói döntés után, mert ez a kényszergyógykezelés adhatja meg a lehetőségét annak, hogy az illető személyiségében olyan változások jöjjenek létre, amelyek lehetővé teszik feltételes szabadon bocsátását. Most ugyan is van egy visszásság a büntető törvénykönyvben, a büntetések kiszabásában. Azt mondja a büntető törvénykönyv, hogy nem büntethető az, aki nem képes cselekménye
