Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 12 (268. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
3119 Az eddigi vita alapján én meg voltam arról győződve, hogy ez egy szakmai törvény, olyan szakmai törvény, amelyben többékevésbé egyetértés van a kormánypártok é s az ellenzék között. A mai napig terjedő vitában ez a nézetem és ez a véleményem megerősödhetett, hiszen a felszólaló ellenzéki képviselők is többékevésbé elfogadható, egyesek jó törvénymódosításnak tartották azt, ami itt előttünk fekszik. Ma megdöbbenés sel hallottam - meg kell mondanom - azokat a véleményeket, amelyek részben a Kisgazdapárt tisztelt képviselői részéről, részben pedig a kereszténydemokrata párt felszólaló képviselői részéről elhangzottak. Annál is inkább, mert a Kisgazdapárt frakcióvezető je az eddigi, a korábbi vitában felszólalt, és ha jól emlékszem, azt mondotta, hogy ez az átlagosnál jobb előterjesztés, amely elfogadható a Kisgazdapárt számára. Megdöbbenéssel hallom, hogy ez az átlagosnál sokkal rosszabb előterjesztés, és tulajdonképpen nem felel meg a céljának. Azt, hogy így vane vagy nincs így, ezt én most nem kívánom vitatni, Sándorffy képviselő úr elképzelései az én elképzeléseimtől is nagyon messze állnak, még attól a legutoljára említett felfogásától is, amely arra hivatkozott, ho gy a munkabér összetevőit meg lehet határozni, és ennek alapján valami munkabérnagyságot meg lehetne határozni ebben az országban, hogy mi mennyit ér, mennyit ér a munkaerő, és igazából kirekeszteni a piacot ebből az egész ügyletből. Azt kell mondanom, hog y ez még attól a - nyilván a Kisgazdapárt számára fontos - keresztény felfogástól is messze áll, amelyet annak idején, a múlt század végén a Rerum novarum fogalmazott meg először, amelyik azt mondotta ki, hogy egyfajta igazságos munkabér jár a munkásoknak: a "iustum pretium" elvét; és ennek megfelelően a munkabérnek biztosítani kell - mondotta a Rerum novarum - a munkás megélhetését. Azonban nem ezekről a kérdésekről akarok beszélni, hanem arról, ami számomra mégis fontos volt ebben a törvényben. Arról tudn iillik, hogy van egyfajta folytonosság az elmúlt négy év törvényalkotása és a jelenlegi négy év törvényalkotása között. Ezt a törvényt és ezt a törvénymódosítást éppen erre tartom jó példának, hogy a modern viszonyok, az új viszonyok szempontjából fontos, megalkotott munka törvénykönyve létrejött az elmúlt négyéves ciklus alatt; a módosítások elkezdődtek egyébként az elmúlt négy esztendőben. (18.50) Tehát ezért nem értem Gáspár Miklós képviselőtársam véleményét sem, aki átlagot akart számítani abból, hogy é vente hány módosítás következett be. Hiszen az elmúlt négy évben, rögtön a megalkotás után néhányszor módosult a munka törvénykönyve, és ezt óhatatlanul folytatnia kell a jelenlegi kormányzatnak is; már csak azért is folytatnia kell, hiszen az élet, a visz onyok változtak az elmúlt két és fél esztendőben is. Rosszabb lette, rosszabb lesze a munka törvénykönyve ezekkel a módosításokkal vagy nem? Gáspár képviselő úr azt mondta, hogy rosszabbak lesznek, hiszen nem a lényeges kérdésekről szólnak a módosítások. Nyilvánvalóan, aki előre elhatározta azt, hogy ezt rosszabbnak fogja tekinteni a módosításokkal, azzal nincs mit vitatkozni. Nem lehet vitatkozni, hiszen nem mérlegelte a módosításokat, nem tette mérlegre, hogy ez valóban jobb vagy rosszabb helyzetet tere mte a módosítás kapcsán. Csak azt mondotta, hogy ez rosszabb; ez olyan, mint a kinyilatkoztatás - vegyük tudomásul. Nos, legalább egy kérdésben - nem akarok visszaélni a tisztelt hallgatóság türelmével - szeretném bizonyítani azt, hogy ez a módosítás jobb , mint a jelenleg hatályos törvény. Ez a szakszervezeti tisztségviselőkre vonatkozó elképzelés, amely a törvényben érvényesül - a módosítás 3. §a, amely a munka törvénykönyve 23. § (3) bekezdése helyébe lép. Ez a 23. § (3) bekezdése az eredeti törvényben, amely a következőt mondja: "A munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet jogosult a munkavállalókat, illetve ezek érdekképviseleti szerveit közvetlenül érintő jogellenes munkáltatói intézkedés, mulasztás ellen kifogást benyújtani". A paragrafus 3. pontja azt mondja: "Nincs helye a kifogásnak, ha az intézkedéssel szemben a munkavállaló jogvitát kezdeményez". Ezt egészíti ki a jelenlegi módosítás, amelyik hozzáfűzi a kiegészítéshez azt, hogy "Ettől eltérően, ha a