Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 12 (268. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP):
3110 Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen Orosz István képviselőtársam megjegyzését. Úgy érzem, amikor ezzel az 1995ös változtatással a háromn apos lehetőséget megteremtettük, akkor arra számítottunk, hogy ma, amikor a munkahelyeket megtartani olyan nehéz, hogy nagyon gyakran még betegen is bemennek a dolgozók, azok a dolgozók, akik ténylegesen betegek, nem fognak otthon maradni, bár kétségtelen, számolni kell ilyen dolgozókkal is, ilyen felelőtlen dolgozókra is, akik azért a magyar munkásosztálynak semmiképpen nem a törzsállományához tartoznak. Igaz, és ebben a vonatkozásban úgy gondolom, hogy a törvénynek nem a munkásosztály nagy többségére vona tkozó, hanem csak kisebb hányadát érintő részét kell itt ebben az esetben látnunk. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Kertész István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt - elnézést, tévedés v olt. Soron következik Gáspár Miklós képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről, őt követi majd Tímár György, a Független Kisgazdapárt képviseletében. Megadom a szót Gáspár Miklós képviselő úrnak. DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztel t Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A munka törvénykönyve jelenlegi módosítását a kormányzat az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos jogharmonizációs feladatok elvégzésében, valamint a gyakorlatban felmerülő jogalkalmazási problémák megoldás ában jelöli meg. A jogharmonizációs feladatok elvégzésének szükségességével természetesen a Kereszténydemokrata Néppárt részéről teljes mértékben egyetértünk; a jogalkalmazási problémák rendezésével úgyszintén. Nem is ez a probléma ezzel a törvényjavaslatt al, hanem az, hogy a törvényjavaslat a valóságban egyáltalán nem rendezi a legfontosabb jogalkalmazási problémákat. Általánosságban rá kívánok mutatni arra, hogy a sokat hangoztatott jogállamisággal éles ellentétben áll a legfontosabb törvények szinte álla ndó módosítgatása. A jogállamiságnak ugyanis nem a sok törvény a jellemzője, hanem a jó, a hosszú távra szóló, időt álló törvény, amelyet az állampolgárok önként követnek. Az önkéntes jogkövetésnek ugyanakkor feltétele a törvények állandósága, stabilitása. Az állandó módosítgatás tehát ellene hat az önkéntes jogkövetésnek, és erőteljesen megkérdőjelezi a megalapozott, körültekintő jogalkotást. Minderre negatív példa az 1992. évi XXII. törvénnyel megalkotott munka törvénykönyve, amely 1992ben háromszor, 199 3ban négyszer, 1994ben kétszer, 1995ben négyszer, 1996ban háromszor - tehát öt év alatt összesen 16 alkalommal - lett módosítva. Tekintettel arra, hogy lassan túljutunk az 1997. év első harmadán (Sic!) , a kormányzat nyilvánvalóan úgy gondolta, indokolt az idei évi munka törvénykönyvi módosítgatásokat elkezdeni, hogy elérhető legyen az évi háromszori módosítgatási átlag. Ráadásul a fő probléma az, hogy a módosítások esetlegesek, felületiek, és nem a lényeget érintik, vagyis azt, amit tényleg módosítani k ellene. Mert valóban vannak olyan súlyos jogalkalmazási problémák, amelyek a munkaügyi bírósági gyakorlatban például felmerülnek, és amelyeket valóban meg kellene oldani. E súlyos problémák egyrészt a helytelen szabályozásból, másrészt a szabályozás hiányá ból fakadnak. Lássunk most néhány ilyen problémát, amelyet valóban meg kellene oldani, de amelyet a munka törvénykönyvének jelenlegi módosítása nem old meg. A munkaügyi bíróság gyakorlatában tömegesen jelentkeznek olyan esetek, amelyek az erkölcstelenség, az általános jogelvekkel való szembenállás példái lehetnek, s amelyek jelentős részben a törvényhozás hibáira, vagyis a helytelen jogi szabályozásra vezethetők vissza. Sokszor
