Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 6 (267. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2985 Természetes, hogy a rendszerváltást követően, amikor elindultunk az állami tulajdon dominanciájának megszüntetése felé, amikor elindultunk a munkáltató, munkavállaló kölcsönös szabadsága és egyenrangúsága felé, akkor az előz ő parlamenti ciklusban meg kellett hozni az új munkatörvénykönyvről szóló '92. évi XXII. törvényt, ezt a rendszerváltoztató munkatörvénykönyvet, amely a munkaviszonyt már - mint munkaviszonyt - mint az egymással jogilag mindenképpen egyenrangú munkáltató é s munkavállaló viszonyát szabályozta. Természetesen mint minden munkatörvénykönyv, tudomást vett arról, hogy ebben a viszonyban mindig a munkavállaló a gyengébb fél, ezért sok tekintetben védelmet biztosított a munkavállalók számára. Arra szeretném felhívn i a figyelmet, hogy a tény, hogy a szocialistaszabaddemokrata kormány szocialista Munkaügyi Minisztériuma ugyan sok tekintetben kis módosításokat hajtott végre ezen a munkatörvénykönyvön, és most is ilyen kis, bár nem jelentéktelen módosításokat javasol, de nem tűzi napirendre ennek a munkatörvénykönyvnek valamiféle átfogó átalakítását, ez egyfajta elismerés az előző kormány munkaügyi kormányzata iránt, és ehhez az elismeréshez szeretnénk mi is csatlakozni. Ez a mostani módosítás fontos részletekben erősít i a munkavállaló védelmét. Mint említettem, minden munkatörvénykönyv feladata a munkavállaló védelme ebben a jogilag egyenrangú, tartalmilag nem egyenrangú viszonyban, a munkaviszonyban. Két pontot emel ki a jelenlegi módosítás: egyfelől tulajdonosváltás e setén védi a munkavállalót a tulajdonosváltás esetleg számára hátrányos következményeivel szemben, amikor a jogutódlással kapcsolatos szabályokat vezeti be, másfelől pedig a csoportos létszámcsökkentéssel kapcsolatban finomítja a szabályozást, és helyezi á t a foglalkoztatási törvényből a munkatörvénykönyvbe. Csak annyit szeretnék itt megjegyezni, hogy a múlt heti vitában nagyon sokan arra utaltak, hogy amit ez a módosítás tesz, egyfajta jogharmonizációs lépés, hogy az európai munkaügyi, szociális jogokat ér vényesíti a magyar munkatörvénykönyvben. Igaznak tartom, hogy ez így van, de azért nem lenne szerencsés, ha itt is azt tennénk, amit oly gyakran teszünk az Országgyűlésben, hogy a magunk jogalkotását egyoldalúan csak a jogharmonizáció igényeivel hozzuk öss zefüggésbe, holott ha nem lenne ilyen európai jog, akkor is szükség lenne arra, hogy jogutódlás, tulajdonosváltás esetére ezt a fajta védelmet biztosítsuk a munkavállalónak. Nem azért van erre szükség, mert így csinálják Európában, hanem azért, mert a priv atizáció, a gyakori tulajdonosváltás nyomán a magyar munkavállalóknak Magyarországon ezt a védelmet biztosítani kell. (10.50) Tehát ne legyen itt ilyesfajta félreértés. Szeretném hangsúlyozni, hogy én is, meg általában a Szabad Demokraták Szövetségének kép viselőcsoportja ezekkel a módosításokkal egyetértünk, ezeket támogatja, szükségesnek tartja, ezeket meg fogjuk szavazni, és remélem, a törvényjavaslat egészét meg fogjuk tudni szavazni. Ezekután rá szeretnék térni egy olyan pontra, amelyben úgy gondoljuk, hogy a javaslat nem teljesen szerencsés, és ahol egyfajta aggályt szeretnénk megfogalmazni. Mint említettem, a '92es munkatörvénykönyv - amelynek módosításáról itt szó van - alapjában véve egy rendszerváltó munkatörvénykönyv volt, amelyik abból indult ki, hogy a munkáltató és a munkavállaló kétoldalú viszonyát kell szabályozni, amelyben már az állam nem azonos a munkáltatóval. De ebben az a munkatörvénykönyv nem volt teljesen következetes. Többek között behozott egy olyan intézményt, a kollektív szerződés kiterjesztésének intézményét, amely intézmény bevezetése egyfajta állami, hatósági jogot visz be a kollektív szerződés kiterjesztése révén a kollektív szerződés gyakorlatába, holott annak a '92es munkatörvénykönyvnek az volt az alapideája, hogy a kollektí v szerződés a partnerek, a munkáltatók és a munkavállalók közötti megállapodás, amelyet az államnak tudomásul kell vennie, védenie kell, de nem neki kell megkötni. Ehhez képest az a rendelkezés, hangsúlyozom, nem most, hanem a '92es munkatörvénykönyvben, amely a kollektív szerződést aláíró felek kezdeményezésére módot nyújt arra, hogy olyanokra is kiterjesszék a kollektív szerződés hatályát, akik azt nem írták alá, akik annak
