Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 6 (267. szám) - A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
2980 (10.2 0) Félek, tisztelt Ház, hogy ez az érv lehetőséget ad - elsősorban a tárca közigazgatásának - bizonyos mulasztások pótlására. Tehát ez az érv az, amit mindenki úgy fogad, hogy valóban tényleg közeledünk, és nem tudjuk pontosan, mikorra, de elérkezik az a p illanat, amikor már lépünk; és ez a közeledés nálunk bizonyos jogszabálymódosítások folyamatát is igényli, hisz az alkalmazkodás valójában ezt fejezi ki. Van ebben igazság. Baj azonban, ha ürügy, baj, ha egy rosszul elkészített törvény, nem kellő gondossá ggal előkészített törvényjavaslat módosítására kerül sor, és ennél is ez az érvelés hangzik el. Úgy hiszem, a jelenlegi törvénymódosítás - ami leköti a Ház idejét - nem szükségszerű. Ezt a törvényt az 1995. évi C. törvénnyel, amely 1996. április 1jén lépe tt hatályba, valójában meg lehetett volna oldani, illetve meg lehetett volna előzni. S mivel a jogalkotás, sőt még egyszerűbben, a normaszövegezés terén állandó és visszatérő hibákkal kell a Háznak küszködnie, erre a körülményre nagy nyomatékkal hívnám fel a figyelmet. Egy évvel ezelőtt lépett hatályba a törvény 212 szakasszal, egy évvel később tárgyalunk egy törvénymódosítást, ami 72 szakaszból áll; tehát egyharmadát érinti a megelőző törvénynek. A legnagyobb jóindulattal is legfeljebb húsz szakaszra irány ulhat harmonizáció, ha egyáltalán arról lehet szó - hangsúlyozom még egyszer, az sem szükségszerű, hogy erre módosítással kerüljön sor , a többi fogalommeghatározás, néha kicsit komikusnak is tűnő kihagyások pótlása. Tehát olyan természetű új szöveg jelen ik meg előttünk, amelyik az értelmezhetőséget segíti elő, s amely semmiképpen nem a klasszikus jogalkotási kényszernek és a jogalkotási szükségszerűségnek megfelelő formában terjesztődik elő. Egyszerűen pótolni kell. Pótolni kell, mert a fogalommeghatározá s nem volt precíz, mert bizonyos tranzit folyamatból a hajó benne van, de a repülőgép fedélzete nincs; egyegy feladatcsoport kimaradt, és azt most pótolni kell valamely meghatározásnál. S ezt a módosítást is körbelengi egy alapvető jogalkotási probléma, e z pedig a nehézkes, alig érthető, rossz szövegezés. Mégpedig oly mértékben rossz szövegezés, amely nem felelhet meg egy kormány nívójának. Teljesen érthetetlen. Itt a pártok részéről valaki idézett is olyan mondatszerkesztést, amelyik valóban érthetetlen, vagy csak harmadik átolvasásra érthető meg, és ha ez így van, akkor az valóban ellentmond minden jogszabályszerkesztési alapkövetelménynek. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra az alapvető gondra, ami különösen az utóbbi évek jogalkotásá t, törvényelőterjesztéseit majdnem általánosságban jellemzi. Hogy készülnek a törvényjavaslatok? Egy kormánynak tudnia kell, hogy a törvényjavaslatok előterjesztése során mi az igazságügyminiszter és az Igazságügyi Minisztérium funkciója, tudnia kell, ho gy ott valóban el kell végezni bizonyos műveleteket, az igazságügyminiszter nélkül törvényelőterjesztésre nem kerülhet sor. Azonban sokkal nagyobb probléma - és ez általában, remélem, ma is élő gyakorlat (Sic!) , az igazi probléma a Pénzügyminisztérium előterjesztései körül van, ahol a szokásos igazságügyi minisztériumi kontroll nem tud bizonyos szakmai részletezettség miatt kellően érvényesülni. Tisztelt Ház! A magyar múltból, a magyar közigazgatás múltjából ismert, hogy a minisztériumokban működött egy olyan szervezet, amit törvényelőkészítő főosztálynak hívtak. Ez a második világháború előtti közigazgatásban különösen hangsúlyos volt a Belügyminisztériumban, és még hangsúlyosabb a Pénzügyminisztériumban. Felhívom a figyelmet arra, hogy a Pénzügyminisz térium törvényelőkészítő főosztályán jelentős számban egyetemi magántanárok dolgoztak. És azért dolgoztak, mert nagyon fontos volt, hogy az adó- és az ahhoz kapcsolódó törvényalkotás érthető, egyértelmű, hézagmentes és ellentmondásmentes legyen. Az a jele nlegi gyakorlat, hogy az a főosztály készít törvényjavaslatot, amelyiknek éppen a feladatkörébe tartozik, alapvetően hibás, mert csak ilyen metodikával készülő törvényjavaslatok esetén kerül sor arra, hogy a Háznak valamilyen indok mellett egy egy évvel ko rábban elfogadott törvényjavaslatot törvénymódosító jelleggel újból tárgyalnia kelljen.
