Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 6 (267. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
2966 hónappal a gépíró kisasszonyok csak tévedésből álmodtak oda a papírokra. Igen radikálisan csökkentették az oktatói létszámot, igen radikálisan kívánták módosítani az oktatóhallgatói arányt, és egy olyan finanszírozást veze ttek be, amelyik mára a támogatott egyetemi férőhelyek struktúrájában finanszírozza az intézményeket. Ha lehet hinni a lapok beszámolójának, akkor a Pénzügyminisztérium berkeiben ma csökkenteni kívánják a támogatott felsőoktatási férőhelyek számát, és megi nt csak módosítani kívánják a hallgatóoktató arányt. Ha önök csökkentik a támogatott férőhelyek számát az igen magasra mért tandíj mellett, akkor ennek az lesz a hatása, hogy valóban igaz az a fenyegető állapot, hogy a jövőben a felsőoktatást csak a módos abb családok gyerekei engedhetik meg maguknak, mert egy szűkebb kapacitásért, igen magas tandíjjal igen erőteljes verseny fog folyni; és az egyetemek saját költségvetési támogatásukat kiegészítendő, pénzes, önköltséges tanfolyamok meghirdetésére kényszerül nek. Ha önök módosítani kívánják egyfajta keretszámtól, vagy bármilyen nemzetközi normától - nem létező nemzetközi normától - vezéreltetve a hallgatóoktató arányt, akkor ennek ma a magyar felsőoktatásban egy igen jelentős minőségromlás lesz a következmény e. Óva intünk tehát mindenkit, aki a Pénzügyminisztériumban vagy a kormányban ezen gondolkozik. Nem csodálkozunk azon, hogy a művelődési tárca elhatárolódik ezektől az elképzelésektől, és a maga részéről elutasítja azokat. De fontosnak tartjuk, hogy a Pénz ügyminisztériumban se fogalmazódjanak meg ilyen tervek. Szeretném tolmácsolni az ellenzéki pártok álláspontját: meggyőződésünk, hogy nem lehet szűkíteni a közoktatásra és a felsőoktatásra fordított összegeket, sőt, '98tól azoknak a reálértéken történő ige n jelentős növelésére van szükség ahhoz, hogy a közoktatás és a felsőoktatás azt a szerepet betöltse a magyar társadalomban, amire hivatott. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Csépe Bél a képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen éles kontrasztban jelentek meg ezek az újsághírek a közoktatási és a felsőoktatási törvénytervezet módosításáról, amelynek nyilván költségvisszaszorító hatása lenne. Ez a kontraszt az, hogy nap mint nap halljuk az optimista előrejelzéseket a gazdaság fejlődéséről, és olyan kormányfői ígéreteket hallunk, hogy most már az életkörülmények nem fognak romlani. Én úgy vélem, hogy az oktatás területe szorosan az életkö rülményekhez tartozik, és ezt már nem kell itt újra hangsúlyoznom, ennek a fontosságát. Ebben az újsághírben tulajdonképpen elég vészterhes dolgok vannak leírva. Tudjuk, hogy a kormány, a Pénzügyminisztérium ezt már cáfolta. Ennek ellenére mégis nem elég h iteles ez a cáfolat, hiszen szinte elképzelhetetlen, hogy teljesen alaptalan lett volna ez a híradás, és a cáfolatnak is van olyan része, amely arra utal, hogy ezek a tervek azért megvannak. Én fölhívnám arra a figyelmet, hogy ezekben a tervekben mi van me gcélozva: a felsőoktatás területén a kutatásoknak az ismételt visszafogása; az államilag támogatott hallgatói létszám csökkentése; a közoktatás területén a számítógépes hálózatra fordított pénzek csökkentése; a pedagógustovábbképzésre fordított pénz csökk entése, amelyről itt az előbb napirend előtt már szó volt. Ugye, ezek azok a területek, amelyek az oktatásnak tulajdonképpen a szívét képezik; és ezek a tervek valóban aggasztóak. (9.20) Én úgy értékelem ezt a helyzetet, hogy nyilván vita van, illetőleg vi ta lesz a Pénzügyminisztérium és a művelődési tárca között, azonban - a gazdasági előrejelzések fényében - talán a Pénzügyminisztériumban is előre fog törni az a felismerés, hogy semmiképpen nem szabad az oktatásban a már eddig elért szintet visszafejleszt eni. Erre hívnánk fel ezen a helyen is a kormányzat figyelmét; és mi is azt a reményünket fejezzük ki, hogy ezek az újsághírek talán nem fognak megvalósulni.
