Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 5 (266. szám) - Döntés napirendi javaslattól eltérő indítványokról - Az ülés napirendjének elfogadása - Az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. évi tevékenységéről szóló beszámolóról, az abból adódó feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együt... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DEUTSCH TAMÁS (Fidesz):
2906 miniszterelnöktől független televíziókból és rádiókból tudjanak tájékozódni, tudjanak informá ciókat meríteni, és ilyen módon tudják ellenőrizni azt, hogy a mindenkori kormány, illetve a kormánytöbbség és más intézmények és szervezetek hogyan működnek, hogyan használnak fel közpénzeket és így tovább. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Kösz önöm szépen. Megadom a szót Deutsch Tamás képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. (Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) DEUTSCH TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm az Országos Rádió és Televízió Testület elnökét, a testület jelen lévő tagjait és munkatársait. Hadd kezdjem talán annyi megjegyzéssel a FideszMagyar Polgári Párt parlamenti képviselőcsoportja nevébe n elmondandó hozzászólásomat, hogy itt az elmúlt percekben, amikor a Független Kisgazdapárt, illetve a Kereszténydemokrata Néppárt képviseletében többen hozzászóltak, és - talán használhatjuk ezt a kategóriát - a közszolgálati televízió és rádió működéséve l kapcsolatos sérelmeiket emlegették, több kormánypárti képviselő arcán gúnyos mosoly jelent meg. Tisztelettel hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy bár a sérelem alapvetően negatív kategóriának tűnik, de a magyar politikatörténetben és jogtörténetben biz ony komoly hagyományai vannak a sérelmi politikának, ami nem mindig volt negatív, sőt, nagyon komoly eredményekhez vezetett, és a XIX. század első évtizedében a rendi, nemesi országgyűléseken megjelenő kis- és középnemesek folytonosan hangoztatott - és a b izonyos szempontból még a kortársak szerinti is belterjesnek mondott - sérelmi politikája vezetett oda, hogy az akkori abszolút uralkodó 1825ben mégis kénytelen volt összehívni azt az Országgyűlést, ami később reformországgyűlésként vonult be a magyar pol itikatörténetbe és jogtörténetbe. Ilyen értelemben tehát lehet mosolyogni bizonyos sérelmeken. Lehet, hogy a sérelmek megfogalmazás nem mindig a legszerencsésebb, de érdemes talán a sérelmek mögé is nézni, amire azért vállalkozni próbálok majd a hozzászólá somban. Azt hiszem, tisztelt Országgyűlés, hogy a különböző köztestületek, különböző közjogi intézmények beszámolóinak tárgyalása nem tartozik a magyar parlament legizgalmasabb műfajai közé. Mégis, amikor megkezdődött az Országos Rádió és Televízió Testüle t első - mondhatni, történelmi jelentőségű, már csak a debütálás okán is - beszámolójának tárgyalása, akkor egy sajátos politikai jelenségnek lehettünk szem- és fültanúi: az történt, hogy amikor Kósa Ferenc képviselőtársam - aki egyébként a Magyar Szociali sta Párt parlamenti képviselőcsoportjának tagja - a parlament kulturális bizottsága nevében beszélt, azt mondta, hogy a kulturális bizottság támogatja a benyújtott jelentést, és annak elfogadását egy külön országgyűlési határozati javaslat kezdeményezéséve l is szeretné megerősíteni. Majd ezt követően Hidasi képviselő úr a parlament költségvetési bizottságának tagjaként - egészen véletlenül ugyancsak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának tagja képviselőtársunk - pedig arról beszélt, hogy ugyan az O RTT jelentését - hogy használjam ezt a kicsit elkoptatott mozaikszót a jeles testület megnevezéseként - ugyan a költségvetési bizottság is általános vitára alkalmasnak tartja, azonban azt a kulturális bizottság által kezdeményezett országgyűlési határozati javaslatot, amely érdemben viszonyul a jelentéshez, és amely határozati javaslat a jelentés elfogadását indítványozza, már nem támogatja a parlament költségvetési bizottsága. Arra gondoltam, hogy talán formabontó lesz a magyar parlament, és egy izgalmasna k is mondható politikai vita kerekedik az egyébként rendkívül fontos kérdésről: milyen a magyar médiatörvény végrehajtásának az állapota, milyen állapotban van ma, 1997 tavasza végén vagy
