Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Pál László (MSZP) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
2832 Az idegenrendészettel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy rendkívül jelentősnek gondo lom, hogy az ombudsman kimondta: az idegenrendészeti őrizet, mint meghatározatlan időtartamú szabadságvesztés, ellentétes az alkotmánnyal, ellentétes a jogállam alapelveivel. Az adatvédelmi biztos, azt lehet mondani, szent teheneknek ment neki a vizsgálata i során. Nekiment például annak a gyakorlatnak, hogy a rendőrség a nagyobb eseményeket - legyen az politikai esemény vagy sportesemény - videózza, és ezeket a felvételeket rendszeresen elraktározza, tehát célhozkötöttség nélkül kezel adatokat. Úgy érzem, h ogy az, hogy erre a vizsgálatra éppen egy MIÉPtüntetés alkalmából került sor, nem csökkenti, hanem inkább növeli ennek az értékét; növeli ennek az értékét azért, mert az, hogy az állampolgári jogok, a politikai szabadságjogok hogy vannak biztosítva, nem f ügghet attól, hogy szimpatizálunke azzal a szervezettel, azokkal a személyekkel, akik szabadságjogait, személyiségi jogait indokolatlanul korlátozták. Ugyancsak foglalkozott, és nekiment az adatvédelmi biztos a nemzetbiztonsági szolgálatoknak; több vizsgá latot is végeztek - részben az adatvédelmi biztos, részben a kisebbségi jogok biztosa - a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységével kapcsolatban. Kétféleképpen is értékelhetjük ezt a dolgot: mondhatjuk azt, hogy bizony, a nemzetbiztonsági szolgálatok új ra meg újra túllépik jogosítványaikat; de értékelhetjük a jogállamiság győzelmeként is azt, hogy ma már lehetőség van - részben az ombudsmantörvény, részben a nemzetbiztonsági törvény elfogadása révén - ezen zárt intézmények vizsgálatára, és egyegy tevéke nységi körük átvilágítására. Persze, ha azt mondjuk, és azt olvassuk a jelentésekben, hogy a vizsgálatok nyomán az illetékes miniszterek hány alkalommal értettek egyet a vizsgálat eredményeivel, akkor azt kell gondolnunk, mondanunk, hogy nagyon is hatékony volt a biztosok beavatkozása. Sajnos, a valóság nem ennyire rózsás, mert azt is hozzá kell tenni, hogy például a nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter teljes egészében elfogadta az ombudsmannak azt a jelentését, amely azokkal a bizonyos környezettanulmányokkal, illetve személyekről szóló tanulmányokkal foglalkozott, amelyeket jogellenesen végzett a nemzetbiztonsági szolgálat '90'95 között; de ha belegondolunk - ahogy az adatvédelmi biztos említette is a beszámolójában , hogy ez a felülvizsgálati folyamat milyen rettenetes lassúsággal halad előre, akkor nem lehetünk annyira elégedettek. Úgy ítélem meg, hogy a belügyminiszter igen nagy fokú rugalmasságot tanúsított ezen ajánlások elfogadásában; szembefordulva például a rendőrség v ezetésével, a belügyminiszter határozottsága révén volt elérhető az, hogy ezeket a bizonyos videofelvételeket megsemmisítették. Ugyancsak a belügyminiszter közbelépése kellett ahhoz, hogy megszűnjön az a szokás, hogy az ombudsmani kérdésre csak az országos rendőrfőkapitány adhat választ, az alsóbb rendőri szerveknek erre nincs jogosultságuk. Mégis - hogy ne csak a pozitívumokat mondjam - hadd tegyem hozzá, hogy az idegenrendészeti törvény módosítására tett ajánlás ugyan elvben elfogadtatott, de most, amikor hamarosan a parlament elé kerül a menedékjogi törvény, és kiváló alkalom volna arra, hogy a menedékjogi törvényből következő szükségletek meg is kívánnák az idegenrendészeti törvény mélyreható módosítását, bár folynak erre előkészületek a Belügyminisztéri umban a menedékjogi törvénnyel együtt, sajnos, előreláthatólag nem kerül a parlament elé az idegenrendészeti törvény módosítása, és ezért ez az említett alkotmányellenes állapot még sokáig fennmaradhat. Ahogy az előbb említettem - hogy lassanként befejezze m a felszólalásomat, ezért még egypár percet engedjenek meg, hogy ezzel az igen fontos kérdéssel foglalkozzam , a törvény működésének jelenlegi legnagyobb intézményi akadálya az, hogy az ügyészség elutasítja, hogy az ügyészség szervezetével kapcsolatban a z ombudsmanok bármiféle vizsgálatot végezzenek. Természetesen nem akarok belemenni abba a problémába, hogy milyen is az ügyészség alkotmányos helyzete, hogy igazán alkotmányose, összeillike a jogállamisággal az, hogy az ügyészség nem tartozik a kormány a lá - elvben a parlament alá tartozik, de a beszámolási kötelezettsége nem olyan, hogy valóban lehetővé vagy szükségessé tenné az ügyészi szervezet működésének mélyreható, teljes körű ellenőrzését, hiszen még arra sem kerül sor, a legfőbb ügyész
