Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Pál László (MSZP) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF
2820 Korunk Magyarországának szomorú körképe azonban igazán abból a válogatásból tárul elénk, mely szinte szociográfiai gyűjteményként, antológiaszerűen derí ti ki és teríti elénk a nyomor, az emberi rosszindulat, a hatósági rugalmatlanság és ostobaság, a káosz, a lassúság és a sokféle tisztázatlanság, néhol mármár szinte a működésképtelen állam sokféle pillanatfelvételét. A jelentésnek ez a része a legéletköz elibb és talán a legmegrázóbb, annak a nagy dilemmának a tanúbizonyságaként is, hogy hiába minden együttérzés, jogtudás és aktivitás, az ombudsmannak valóban csak hatása van, hatalma nincs, és hogy az erőt nem pótolhatja az empátia és a jóakarat. A már idé zett bizottsági vitában azt is elmondta az állampolgári jogok biztosa, hogy "gyakorlatunkban az alkotmányos visszásság megállapítására tett ajánlás egy szakmai párbeszéd kezdete. Ebben a szakmai párbeszédben" - kiemelem még egyszer, dupla idézőjellel - "rá bírni törekszünk a velünk kapcsolatba került hatóságokat, hogy módosítsanak álláspontjukon, szakítsanak a rossz beidegződésekkel és a jövőben ne kövessenek el jogsértést. Ez a párbeszéd nem alkalmi kapcsolat" - folytatta - "hanem tartós párbeszéd. Először is válaszol rá az ajánlatot elfogadó hatóság vagy az ajánlattal érintett hatóság, az ombudsmannak pedig módja van ennek alapján szakmai álláspontján változtatni." Tehát rábírni törekszik az ombudsman a hatóságot, amely, ha szerencséje van az ombudsmannak, akkor az ajánlatát elfogadja. "Tulajdonképpen tehát az állampolgári jogok biztosa által alkalmazott kényszer" - és ez igaz - "a demokratikus értékek alapján kifejlődött, az alkotmányban deklarált, szakmailag megfogalmazott és a nyilvánosság felhasználásáva l felerősített nyomásgyakorlás. Tehát" - folytatja, s fejezi be a gondolatmenetet az ombudsman - "csak ennyi kényszerítő és kikényszerítő ereje van." Mint sokadszor mondtuk már és mondom magam is, az ombudsmannak hatalma nincsen, csak úgymond, hatása, és e rről a beszámoló is tanúskodik. Ez a hatás azonban mégis nyilvánvaló, és most, amikor a kezdeti lépésekre tudunk csak visszatekinteni, nemcsak méltányolnunk kell az alapozó munkát, de meggyőződésem, hogy éppen nekünk, az Országgyűlésnek kell megerősíteni b iztosainkat a polgárok védelmében, például azzal, hogy nemcsak a beszámolás ünnepibb alkalmával figyelünk munkájukra, de az általuk tett ajánlásokra, kezdeményezésekre és az egyes jogszabályokról alkotott véleményeikre is. (11.50) Az MDF éppen ezért szorga lmazza a visszacsatolás gyakorlatának jövőbeni megteremtését, hiszen a biztosok tevékenységének ez az értelmező, ajánló része szoros rokonságban áll az alkotmánybírák munkájával, azzal a különbséggel persze, hogy döntéseik nem kötelező érvényűek. Minden jó ajánlás azonban voltaképpen annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, különben marad a hivatal, marad az ügymenet, a beszámoló és a jóakarat - tehát hatalom helyett a hatás. Áll mindez a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosának és az adatvédelmi te rületnek a jelentésére is. A kisebbségi összegzés két nagy fejezetben rögzíti a panaszokból leszűrhető jogalkalmazási visszásságokat, a diszkrimináció tilalmának említett megsértéseitől a nemzetbiztonsági szolgálat egy másik emlékezetes, finoman szólva vis szás adatgyűjtésén át el egészen a nyelvhasználat, a média és a kisebbségi oktatás kérdéseiig, valamint a kisebbségi jogrendszer dilemmáit a rájuk vonatkozó megoldási javaslatokkal együtt. Ebből a második nagy fejezetből most magam is - valószínűleg nem ut oljára és nem utolsóként a mai napon - csupán egy kérdést, a kisebbségek parlamenti képviseletének ügyét kívánom, nyilvánvalóan nem hiába, újra kiemelni. Az ombudsman - sajnos helytállóan - megállapítja, hogy a magyar parlament súlyos mulasztásos alkotmány sértésben van azáltal, hogy mind az Alkotmánybíróság '92es határozatával, mind pedig a kisebbségi törvényben foglaltakkal ellentétben a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletéről szóló törvényt mind a mai napig nem alkotta meg, ami tarthatatlan állapot önmagában is. Maga a mulasztás azonban nem csupán az Országgyűlést terheli, hanem a Magyar Köztársaság kormányát is, miután az alkotmány 78. §a szerint a kormány köteles az alkotmány végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat a par lament
