Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Pál László (MSZP) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - JAKAB RÓBERTNÉ, az MSZP - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - JAKAB RÓBERTNÉ, az MSZP - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - JAKAB RÓBERTNÉ, az MSZP
2808 Elsőként megadom a szót Jakab Róbertné képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt. JAKAB RÓBERTNÉ , az MSZP képviselőcsoport részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Ombudswoman - Biztos Asszony! Tisztelt Biztos Urak! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az első szavak legyenek a köszönet szavai. Bár mindannyian tudjuk, hogy törvényi kötelezettségnek tettek eleget az országgyűlési biztosok , én azt hiszem, hogy az ezen a járatlan úton született három nagyon izgalmas, nagyon tanulságos és számunkra, képviselők számára intelmeket tartalmazó olvasmány mindenképpen köszönetet érdemel. A második megjegyzésem ügyrendi észrevétel lenne. Az MSZPkép viselőcsoport tagoltan készült a felszólalásra, azaz 55 percben próbáltunk volna megszólalni, különkülön, és szeretném megkérdezni most az elnök urat, hogy ez lehetségese. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Először a vezérszónokok mondják el az álláspontjukat, utána kerül sor a többi jelentkező képviselő véleményének elmondására. JAKAB RÓBERTNÉ , az MSZP képviselőcsoport részéről: Köszönöm szépen, tehát nem lehetséges. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Önnek 15 perc áll rendelkezésére. JAKAB RÓBERTNÉ , az MSZP ké pviselőcsoport részéről: Igen, ezt természetesen értem, hogy nekem 15 perc áll rendelkezésre. Nem fogom a 15 percet felhasználni, hiszen képviselőtársaim készültek. Jómagam elsősorban sorrendben a második beszámolóhoz szeretnék néhány gondolatot elmondani. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Úgy gondolom, szerénytelenség nélkül állíthatjuk valamennyien, hogy az emberi jogok, a kisebbségi jogok védelmének intézményesítése terén történelmet ír és történelmi időket él a demokratikus magyar parlament. '93ban megal kottuk a kisebbségi törvényt, majd rövidesen, másfél év után, létrejött az új jogintézmény, az ombudsmanok intézménye. Megválasztottuk a különlegesek között is különleges területtel a kisebbségi jogok védelmével foglalkozó kisebbségi biztost is. Az ő beszá molója szintén kezünkben van, és remélhetőleg mindannyian forgattuk. Mint tudjuk - és itt már többször elhangzott - az ombudsman felléphet minden jogsérelem esetén. Hatalma van, ahogy szokták mondani… bocsánat: hatalma nincs, viszont hatása van. Nagyon fon tos, azt hiszem, még ha nem is szabad sorrendiséget felállítani, de a hatás legalább olyan fontos, mint a hatalom. Nőhet, valóban nőhet erkölcsi érzékünk és erkölcsi szenvedélyünk esetleg a jogszabályok betartatása iránt. Hogy jön létre jogsérelem? Nagyon közhelyszerű: a hatalom a törvényt nem tartja be - mondanánk. Milyen hatalom? Egyenruhás hatalom, civil hatalom, nevesítetten: önkormányzat, minisztérium, hivatal, bármilyen hatóság lehet ez. Bennünk, jogalkotókban, törvényhozókban felvetődik a kérdés: mié rt nem tartják be a törvényeket azok, akik nem tartják be őket? A válasz itt többféle lehet. Nem ismerik, nem értik, nem értenek egyet velük, esetleg ellenzik. A válasz másik oldala: nem alkalmazható a törvény, nem egyértelmű, hézagos a törvény. A kisebbs égi biztos beszámolója ezek közül majdnem mindenre hoz példát. Foglalkozik a normarendszer hiányosságaival és természetesen az általa közvetlen diszkriminációnak minősített esetekkel részletesen. (10.50) Frakcióm külön jelentőséget tulajdoní t annak, hogy a beszámoló ismerteti - idézőjelben mondom - a "közvetett diszkrimináció" fogalmát és sajnos annak gyakorlati előfordulásait is. A "sajnos"t
