Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 30 (265. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Pál László (MSZP) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. FARKAS GABRIELLA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos, a napirendi pont előadója:
2799 soha nem kínált olyan esélyt az alapjogi kultúra számára, mint amilyen eséllyel jelenleg rendelkezünk. Ez persze esély, és az esélyt meg is kell ragadni. Az az érzésem, hogy mind a két - egyébként egymást nyilvánvalóa n kizáró - kijelentésben van némi igazság. Az első kijelentés - amelyik azt mondja, hogy tulajdonképpen nincs elvárható igény az emberi jogok védelmére és az emberi jogok mögötti társadalmi konszenzus töredezik - abból a tényből magyarázható, hogy egyrészt egy olyan társadalomra szakadt rá a nemzeti függetlenség és a szabadság, amelyet előtte hosszú évtizedeken keresztül ideoda rángattak, és egy megfáradt, csökkenő életszínvonalú magyar társadalomra szakadt rá a szabadság. Az emberi jogok elkötelezett híve i szájából gyakran hallani - legalábbis érzem ezt az attitűdöt , hogy mintha néhányan egy kicsit kárhoztatnák a magyar társadalmat amiatt, hogy hiányzik belőle az az erkölcsi szenvedély, amely erkölcsi szenvedély egyébként az emberi jogok iránt elvárható lenne. Ezt a dolgot egyébként másként látom. A hivatali tapasztalatom egyértelműen azt támasztja alá, hogy ha nem is nagyon hangosan és nem is nagyhangú deklarációkban, de a magyar társadalomban évtizedek óta igen erős igény van a szabadság iránt - ez az i gény számos formában meg is fogalmazódott , és amikor joggá vált a szabadság és a szabadság jogával élni lehetett, a polgárok nagyon nagy hányada igyekszik is élni ezzel a joggal - vonatkozik ez az információs szabadságjogokra, melyeknek védelme az én fel adatom. Az információs szabadságjogok érvényesülése és igénye terén a tapasztalatok tulajdonképpen nagyon is jók. Egyébként meg kell mondjam, hogy ezt kifejezetten vártam is. Az állampolgárokban igen erős igény van az iránt, hogy a magánéletüket védje meg a jog, és sem az állam, sem pedig a piac ne avatkozzon bele a polgárok magánéletébe - ez röviden annyit jelent, hogy az embereknek lehessen személyiségük. Egyébként nem ilyen egyértelmű a helyzet a másik védendő szabadságjoggal, az információszabadsággal - ha a két szabadságjogot összehasonlítom , erre majd egypár szóval ki szeretnék térni. Az egyik bizottsági vitában az egyik igen rokonszenves - és meggyőződésem szerint nagyon is felkészült - képviselő azzal kezdte a hozzászólását, hogy az adatvédelmi biz tos beszámolójához nem kíván megjegyzéseket fűzni azon oknál fogva, hogy ő sem az adatvédelemhez, sem az információszabadsághoz nem igazán ért, nem ismeri az ezzel kapcsolatos doktrínákat, ezért nem óhajt megjegyzéseket fűzni a beszámolómhoz. Ez egyrészt r okonszenves megjegyzés volt, másrészt pedig ugyanakkor vitatom a megalapozottságát. Ha új szavakról is van szó - amikor az adatvédelemről és az információszabadságról beszélünk , jelentős részben valójában igencsak régi tartalomról. Amikor tehá t az információs szabadságjogok védelmében fel kell lépnem, akkor egy kettős követelmény alapján járok el, és ezt egy aforisztikus - a szakirodalomban egyébként széles körben alkalmazott - megfogalmazásban a következőképpen határozhatom meg. Az adatvédelem nek és az információszabadságnak - amelyek ikerjogok, egymást kiegészítik, ugyanakkor egymással ellentétbe is kerülnek , ennek a két ikerjognak kettős célja van, és ez a kettős cél egymásra felel. Az egyik cél az, hogy az információs forradalmakat követő világban az állampolgár maradjon átláthatatlan mind az állam intézményeivel szemben, mind pedig a piac hatalmasságaival szemben; míg a másik ugyanilyen fontos követelmény, hogy az állami intézmények pedig legyenek átláthatóak, váljanak üveggé a polgár kívá ncsi tekintete előtt. Tehát ez nem új dolog. Ha valaki figyelmesen kezébe veszi az egyébként igen fényes magyar XIX. századi liberalizmus jogi dokumentumait és az akkori parlamenti szónokok szövegeit, akkor látni fogja, hogy ez nem egy XX. századvégi előzm ény nélküli fejlemény a magyar jog történetében, hanem megvannak a történeti alapjai. (10.00) Rátérve néhány alapvető megállapításra: Jeleztem, hogy a társadalmi igény nem egyforma súllyal követeli meg az adatvédelem és az információszabadság értékeit a pi accal, illetőleg az állammal szemben. Ezt elég világosan tükrözik a beszámolóm adatai is - amelyből egyébként nem nagy örömmel mondom ezt az adatot, de természetesen kötelességem a parlamentnek beszámolni róla : hogyha csak a panaszokat tekintem -
