Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 29 (264. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - PAPP PÁL (MSZP):
2785 Én magam is gyakorlatilag Deutsch Tamás képviselőtársam felszólalásából értesültem arról, hogy Kuba egy ilyen rendezvénynek a megrend ezésére készül - korábban nem tudtam erről , és ott és akkor - nem lévén sem frakcióvezető, sem helyettes, akik számára a Házszabály lehetővé teszi a megszólalást - nem állt módomban, hogy a véleményemet elmondjam, ezért próbálom ezt most, ezen a mai napo n napirend után megtenni. Való igaz, hogyha valaki a világifjúsági találkozók történetét megfigyeli, akkor ezek a rendezvények egy igenigen erőteljes ideologisztikus töltésről tanúskodtak. Tény az, hogy a keleteurópai országok ideológiai eszmerendszeréne k, társadalmi berendezkedésének népszerűsítését szolgálták, és tény az, hogy a helyszíneik is általában népi demokratikus országok fővárosaiban voltak - persze nem mindig. Szeretném megjegyezni, ha jól emlékszem, világifjúsági találkozót Helsinkiben is ren deztek, sőt egy alkalommal Bécs is volt egy ilyen rendezvénynek a helyszíne. Ennek az egész rendezvénysorozatnak, ezeknek a találkozóknak az a vetülete, ami egy adott rendszernek a szalonképessé tételét célozza, úgy gondolom, valóban nem kifejezetten pozit ív örökség. Másfelől viszont az is tény, hogy ezeken a rendezvényeken találkozott a világ ifjúsága. (21.20) Minden egyes alkalommal minden rendezvényen legalább nyolcvanszáz országból vettek részt nemzeti delegációk, és tekintettel arra, hogy ezeknek csak töredéke volt a népi demokratikus országok küldötte, nem kifejezetten lehet azt mondani, hogy ez egy ab ovo diktatórikus szellemiségű rendezvénysorozat lett volna. A világifjúsági találkozót illetően nekem magamnak személyes élményem is volt. 1973ban, am ikor éppen Berlin adott otthont az akkor esedékes VITnek, az NDKban éltem, egyetemista voltam, és bár nem tartoztam a hivatalos delegációhoz, mégis elmentem több alkalommal is Berlinbe, és részt vettem azokon a rendezvényeken, amik ott folytak. Azt kelle tt tapasztalnom, hogy a közvetlenül propagandisztikus, hivatalos alaptónus mellett más típusú beszélgetések is folytak a rendezvényeken részt vevő országok fiataljai között. És nagyon jóleső volt látni például a keletnémet fiatalok örömét, hogy általuk iri gyelt, talán érdemtelenül is nagyra becsült, szerencsésebb csillagzat alatt született fiatalokkal közvetlenül találkoztak, vagyis hogy megérték azt, hogy eljöttek hozzájuk azok, akikhez ők ott és akkor, az ismert okok miatt nem utazhattak el. Mindez fölvet i azt a kérdést, hogy lehete, kelle olyan országokba utazni, kelle olyan országokkal kapcsolatokat fenntartani, amelyeknek társadalmi rendszere, politikája nem feltétlenül esik egybe meggyőződésünkkel vagy ízlésünkkel. Nem is olyan egyszerű a válasz err e a kérdésre, mert ha csak Magyarország utóbbi néhány évtizedes történetét vesszük figyelembe, évtizedeken keresztül Magyarországon sem érvényesültek éppen a parlamentarizmus, a politikai demokrácia követelményei, az egyéni és kollektív szabadságjogok, és ennek dacára ugyanígy, évtizedeken keresztül, a már akkor is demokratikus országok polgárai százezer- és milliószám látogatták meg Magyarországot mind szervezetten, mind egyénileg, mind magánprogramok keretében, mind pedig hivatalos rendezvények vendégekén t. Mindezeken túl élénk gazdasági kapcsolatokat is fenntartottak ezzel az országgal, pedig ha azonosulunk a múlt heti polémia alaphangjával, akkor ennek alapján akár bojkottálhatták volna az országot az itt lévő politikai rendszerre tekintettel. Arról sem lehet megfeledkezni, hogy pontosan ezek a kapcsolatok jelentettek a lakosság jelentős része számára egyfajta reményt és hitet abban a tekintetben, hogy sok minden megváltozhat Magyarországon, talán éppen még a rendszer is. Az akkori ellenzéki körökkel való kapcsolattartás szempontjából - és az, hogy ők akkor nem bojkottálták az országot, és eljöttek ide , talán nem volt éppen minden haszon nélkül való. Hogy Kubában most mi van, azt lehet minősíteni; a kubai rendszer olyan, amilyen. Tény azonban az is, hogy ez nem akadályozza meg azt a jelen pillanatban évente körülbelül kétmillió idegent és vendéget, aki meglátogatja ezt a szigetországot, és ott tölt hosszabbrövidebb időt. Persze ennek az egész történetnek másik vetülete is van. Mondjuk azt, hogy kérem, ne utazzunk, ne legitimáljuk a jelenlétünkkel azokat az országokat, amelyek berendezkedése megítélésünk szerint
