Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 29 (264. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2780 reklám is előmozdítsa. Ez az alapoka annak, hogy általános tiltását a dohány- és alkoholreklámnak nem helyeseljük. Nem azért, mert ez a dohánygyárak érdeke, nem azért, mert ez a reklámszakma érdeke, hanem azért, mert ez egy nor mális piacnak, egy normális társadalomnak az érdeke. Ezért utasítjuk el az általános tiltást. Miért van az, hogy mégis eszünkbe jut a tiltás? És ez vezet el ahhoz az alapvitához, ami itt kibontakozott, azt mondhatom, mindkét frakción belül, és ha ellenzéki képviselők lennének itt, valószínűleg őközöttük is. Azt mondja Bretter Zoltán és Ungár Klára képviselőtársunk, hogy nem érdemes korlátozni a dohányreklámot - most maradjunk az egyszerűség kedvéért csak a dohány példájánál , mert hiszen a dohányreklám nem befolyásolja az összdohányfogyasztást, hanem csak a választást a különböző cigarettafajták közül. Tisztelt Képviselőtársaim! Aki foglalkozott már a reklám gazdaságtanával, az tudja, hogy a reklámnak kettős hatása van: egyrészt az adott termék összfogyasz tását igyekszik növelni vele a reklámozó, és növeli is, másrészt az egyes termékfajták közötti választást igyekszik vele befolyásolni. Ez termékenként különbözőképpen van, termékfajtánként különböző. Például egy olyan társadalomban, ahol ott van minden ház tartásban a mosógép, a mosóporreklám a mosóporösszfogyasztást nem igazán befolyásolja, míg egy olyan fiatal társadalmat, ahol éppen csak terjed a mosógép meg a mosópor, befolyásol. Tehát elismerem azt, hogy ma Magyarországon a mosóporreklám a mosóporfajtá k közötti választásra irányul. Ezzel szemben a nagyon intenzív rádiótelefonreklám alapjában véve arra irányul hogy az emberek, akiknek még nincs rádiótelefonjuk, vegyenek rádiótelefont. Ehhez képest csak másodlagos a rádiótelefonreklámnak az a hatása, ho gy válasszanak a Nokia, a Motorola, az Ericson és a különböző típusok között. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy ez a kettős hatás van, és ez termékenként különböző. A kérdés ezek után csak az, hogy mi a helyzet a dohánnyal. Azt hiszem, tisztelt képvis előtársaim, hogy a felnőtt, már rászokott vagy nem rászokott ember esetében a dohányreklámnak valóban nincs a fogyasztást növelő hatása. Aki dohányzik, azt ez nem befolyásolja, és engem - aki az elmúlt 51 évben nem gyújtottam rá, és a következő néhány évbe n nem is fogok - sem tudnak befolyásolni. De van a társadalomnak egy olyan kategóriája, aki olyan, mint ma a magyar rádiótelefonvevő, hogy számára egy új termék a rádiótelefon, illetve a dohány, és még nyitott a döntés előtt, hogy fogjae fogyasztani ezt a terméket vagy nem fogja. (21.00) És mint Bretter Zoltán az általános vitában elhangzott felszólalásában helyesen rámutatott, ez a réteg a fiatalság. És azt gondolom, hogy miközben igaza van Bretter Zoltánnak és Ungár Klárának abban, hogy a dohányreklám a lapjában véve a dohányfajták közötti választásra irányul, az már nem igaz, hogy csak arra irányul, és kizárólag arra irányul. Nem igaz, hogy egyáltalán nem befolyásolja a dohány széles körű, állandóan jelen levő reklámja azt, hogy a fiatalok közül mennyien kóstolják meg, mennyien esnek kísértésbe, mennyien fontolják meg, hogy talán mégis, mint ahogy megfontoljuk a rádiótelefont, ugyanúgy, és mondhatnék még sok terméket, mindig az új termékeket, ahol az összfogyasztást is befolyásolja a reklám, bizony van eg y olyan köre a lakosságnak, a fiatalok, ahol befolyásolhatja. Ha nem így lenne, vajon miért jut eszébe szerte Európa társadalmainak az, hogy a közszolgálati rádióban és a televízióban ne legyen dohányreklám? Miért mondanak le a közszolgálati rádiók é s televíziók a dohányreklámból származó haszonról? Miért vettük ezt mi is bele a médiatörvénybe? Csak azért, mert van egy ilyen hobbijuk az antinikotinistáknak, széplelkek? Nem. Azért, mert feltételezzük, hogy valami hatása, nem tudjuk, mekkora, valami hat ása az összfogyasztásra, a fiatalok dohányzásra való rászokására ennek van. És miután tudjuk, hogy a társadalom dohányzása alapjában véve azon múlik, hogy a fiatalok közül hányan kezdenek el dohányozni, és nem azon, hogy utána hányan szoknak le, meg nem s zoknak le, ezért merül föl valamiféle korlátozás. Még egy apró megjegyzést Bretter Zoltán fölszólalásához: azt hiszem, hogy az az állítás, hogy miután csökken az eladott cigaretták száma, ezért a reklám nem hat ilyen irányba, ez nyilvánvalóan
