Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 29 (264. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz):
2669 az érdekképviseleti szervekkel és magukkal a munkavállalókkal való korrekt együttműködés. Márpedig ez mindnyájunk közös célja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Füzessy Tib or) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Sümeghy Csaba képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. Őt soron követi majd Egerszegi László képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Közismert, hogy jól és dinamiku san működő államokban a törvényhozás milyen nagymértékben szolgálja a gazdaság érdekeit és céljait. Elég talán arra utalnom, hogy például az Egyesült Államok nemcsak a törvényhozást, hanem a teljes államapparátus működését is a gazdaság céljainak rendeli a lá úgy kül, mint belföldön. Sajnos, a rendszerváltás óta Magyarországon ez az összhang erősen megbomlott - előtte ez nyilvánvalóan nem volt értékelhető , és míg az elmúlt kormányciklusban a törvényhozás előzte meg némely esetben a gazdaságot, amely annak fogadására még nem volt érett - például a csődtörvény , addig 1994 óta a kormány rendszeresen késedelmesen szabályoz olyan kérdéseket, amelyek gazdasági vagy társadalmi fejlettsége már régen megkívánta volna a törvényi szabályozást. Ezek közül említhetné m az államháztartási reform jó néhány sarkalatos intézményét, vagy a büntető törvénykönyv most folyó tárgyalását, és úgy gondolom, joggal sorolhatjuk ide a most előterjesztett munka törvénykönyvét is. Ebből az következik, hogy tulajdonképpen örülni kellene a beterjesztett törvényjavaslatnak, de sajnos, ez nem ilyen egyértelmű. Nem mintha az 1992ben megalkotott munka törvénykönyve nem érett volna meg az átalakításra, mert az elmúlt öt év tényleges tapasztalatokkal szolgált, s rendelkezünk már bírósági gyako rlatból leszűrhető tapasztalatokkal is. Az 1992ben alkotott törvény igazi pozitívuma úgy értékelhető, hogy a megalkotásában részt vevők - tehát a kormány, a munkáltatók és a szakszervezetek , valamint nem utolsósorban az Országgyűlés a formálódó piacgazd asági igényekhez kívánta igazítani a munka világának szabályait. Ez alapvetően sikerült is, tehát nem érthetünk egyet azokkal a koalíciós és hozzá közelálló szakszervezeti véleményekkel, amelyek a jelenlegitől eltérő koncepció alapján történő újrafogalmazá st igénylik. Nem mond ellent ennek az, hogy 1992ben még számos illúzió élt a törvényalkotás teljes vertikumában és az Érdekegyeztető Tanács reménykeltő működése alapot adott arra, hogy az autonóm tárgyalófelek a törvénykönyvben nem szabályozott kérdéseket saját maguk rendezik. Ebben az időben szokásjoggá vált, hogy a munka világának alapvető kérdéseiben a kormány csak a felek egyetértésével kezdeményezett módosítást. Az 1992es munka törvénykönyvéről hosszú, keserves egyeztetés, megannyi vita után születet t konszenzus, és így volt ez a legtöbb munkaügyi szabályozás kérdésében. A kormánykoalíció hatalomra kerülését követően, a TGM látványos kudarca után azonban új időszámítás kezdődött, és veszélyesen új hagyományok kezdenek kialakulni. A hosszú egyeztetések , viták változatlanul megmaradtak, a konszenzusra törekvés viszont feledésbe ment, és ennek kialakulásába jócskán belejátszott I. Lajos - mármint Bokros - uralkodása is, aki a párbeszédet sajátosan értelmezve úgy gondolta, hogy a párbeszéd egy fölöslegesen összetett szó, amelyből a "beszéd" - mármint az ő beszéde - teljesen elegendő. Sajnos, néha az embernek az az érzése támad, hogy ez kezd hagyománnyá válni. Teszem ezt a kijelentést azért is, mert most már nem először fordul elő, hogy alapvető munkajogokat szabályozó kérdések úgy kerülnek a parlamentben előterjesztésre, hogy lényeges kérdésekben hol a munkavállalók, hol a munkáltatók nem értenek egyet. Igaz, találunk megoldást is ezekre, mert épp a munka törvénykönyvének két évvel ezelőtti módosításakor, 19 95. május 16án történt meg, hogy a Házszabállyal összhangban nem állóan, egy utólagos ÉTegyeztetésként feltüntetett kormányzati manőver kapcsán az addig érintetlen paragrafusokat megbontó, néhány csatlakozó módosító
