Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 29 (264. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - T. ASZTALOS ILDIKÓ ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
2643 kedvezményező, háttérbe szorító fejlesztési, területátadási, építé si gyakorlat működik. Őszintén szólva, ez engem megdöbbentett, és a felvidéki magyarokat rendkívüli módon elszomorítja. Számos adattal tudom bizonyítani - ha szükséges - e tény igazát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Á gnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót T. Asztalos Ildikó államtitkár asszonynak. T. ASZTALOS ILDIKÓ ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdése ahhoz a részéhez sze retnék hozzászólni, amely a szomszédos országokban létesülő magyar gazdasági vállalkozások jelentőségéről szól. A határon túli befektetések a vállalkozóink számára piacbővítést jelentenek. 1997 első negyedévében a szomszédos országokba irányuló új magyar b efektetések értéke Szlovákiában 12,7 millió USAdollár, Ukrajnában 38 ezer USAdollár, Romániában 1,7 millió USAdollár, Jugoszláviában, Horvátországban, Ausztriában 18,3 millió USAdollár volt. A román miniszterelnök budapesti látogatása is felvetette azt a kérdést, hogy várják a magyar vállalkozók megjelenését a román privatizációban. Úgy hiszem, hogy a környező országokban lezajló privatizációk mindegyike felveti ezt a kérdést, ámbár ezek a piacok kockázatosak, a részvétel szempontjából nagyon kockázatos ak a vállalkozók részére. Ezért fontos egy olyan pénzalap létrehozása, amely ezt a kockázatot csökkentheti. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium ezt nagyon fontosnak tartja. Fontosnak tartjuk a külföldi befektetések ösztönzését, az elvesze tt piacok ilyen módon való visszaszerzését. A kormány április 24én megtárgyalta a kis- és középvállalkozások fejlesztése tárgyában a PM és az IKIM közös előterjesztését, és a következő döntést hozta: "A gazdaság fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségg el bíró középvállalkozások tőkeellátottságát javítani, piaci lehetőségeiket bővíteni szükséges, ezért a belföldi vállalkozások külföldi, kiemelten a környező országokba irányuló tőkebefektetéseinek elősegítése érdekében létre kell hozni egy olyan tőketársa ságot, pénzalapot, amely a külföldi befektetésekben a magyar társaságok tőkéjét kiegészítve tulajdonostársként vesz részt". Ebben az IKIM természetesen részt kíván vállalni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is kö szönöm. Megadom a szót Lányi Zsolt úrnak, Független Kisgazdapárt. LÁNYI ZSOLT (FKGP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt másfél évben két magyarmagyar csúcstalálkozó volt: az egyik Budapesten, a másik pedig Pápán, ahol mind a két alkalommal felvetettem azt a problémát, hogy a több mint közel (Sic!) 2 millió magyar - aki Erdélyben és elsősorban egy csoportban Székelyföldön él - a román rendszerváltás után reprivatizációs alapon igen sok tulajdont kapott vissza. Egészen máskép pen oldották meg a románok azt a kérdést, hogy az elrabolt tulajdont visszajuttassák, mint nálunk ezzel a szerencsétlen kárpótlási törvénnyel. Ott azonban nincs forgóalap, és rendkívül érdekes lenne az... (Gyimóthy Géza a padtársaival beszélget.) Ha abbaha gynátok a beszélgetést, az rendkívül érdekes lenne. Az lenne rendkívül érdekes - visszatérnék az eredeti gondolatomhoz, amit mondottam , hogy a magyar kormánynak kötelessége lenne bizonyos gazdasági szabályozókkal a Magyarországon fellelhető szabad tőkét odairányítani, részben, hogy ott magyarmagyar vegyesvállalatokat létrehozva az erdélyi magyarság is gazdasági pozícióba kerüljön. (9.10) Ezzel elkerülhető lenne a migráció, ami rendkívül helytelen ügy, mert nem jó az, ha az Erdélyben élő magyarság ide, az anyaországba visszatér, hanem ott kell gazdaságilag megalapozni a helyzetét. Most kihasználva azt az alkalmat, hogy csatlakozhatom az előttem szóló képviselőtársamhoz, hogy bizony a magyar kormánynak és a magyar gazdaságpolitikának kellene olyan lépéseket tenni,