Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 28 (263. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A helyi önkormányzatok 1997. évi új, induló címzett támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP):
2610 Megint nem akarok n agyon elidőzni, de amikor a művelődési és oktatási miniszter visszaemlékszik kedvenc támogatási szempontjára - hogy tudniillik nem maradhatunk el a világban, és a számítástechnika bevezetésével az informatika, sőt az Internet stb., stb. tekintetében előre kell lépnünk, hogy ne maradjunk le , akkor találkozik a megyében az egyetlen olyan kéréssel, amely az oktatásra és azon belül a számítástechnika feltételeinek megteremtésére vonatkozik, és ez is beleesik a "nem"be, akkor az ember megint fontolgatja, hogy vajon a véletlen vagy egy nem jó szisztéma kattogásae az, ami a fülébe hallatszik. Nem is akarom tovább folytatni, csak egyetlen általános mozzanatra szeretném felhívni a figyelmet; és akiket érdekel az, hogy miért szólok erről a szószékről, azoknak figy elmébe ajánlom: itt most nagyon komoly dologról fogok beszélni. A cseppben néha ott van a tenger. És itt, kérem, én felfedezni vélem a költségvetésünknek és a költségvetéssel kapcsolatban mai napig meg nem magyarázott átcsoportosításoknak a problémáját. Na gyon egyetértek Szász Domokossal, aki - ha jól figyeltem - többek között azt mondotta, hogy ennek a kérdésnek mélyek az összefüggései a területfejlesztés problémáival. Ha jól értettem, ezt mondta. Mélyek az összefüggései; de én nem látom e mély összefüggés eknek a költségvetési és a költségvetési átcsoportosításokkal kapcsolatos összefüggéseit! Megértem, hogy azok, akiknek az a feladatuk, hogy egy adott bizonyos összegből számtalan kérésnek eleget tegyenek, nagyon nehéz helyzetben vannak. Végső soron meg is találják a maguk mentségét, amikor azt mondják: kérem szépen, ennyi konkrét összeg áll rendelkezésünkre, ezt nem tudjuk több felé osztani. Vagy ilyen, vagy olyan esetleges bakikkal, de úgy gondoljuk, hogy a lehető legbecsületesebben, legigazságosabban, min denfajta politikai melléktekintet nélkül - mint ez itt hangsúlyozásra került - osztottunk. De az én emlékezetembe beugrik valami, ami számomra akkor is gondot okozott, és plenáris ülésen és a bizottsági ülésen, ahol e kérdéshez hozzá lehetett férni, mindig szóvá tettem, nem is túl szelíden: az utolsó percben, amikor a költségvetés már tulajdonképpen túl volt a részletes vitáján, sőt bizonyos zökkenők kiküszöbölésén, akkor hirtelen milliárdokat csoportosítottak át a területfejlesztésre; rendkívül sok iránybó l hozott milliárdokat egy olyan mechanizmussal bíró területre, amely mechanizmust kifogásoltam a költségvetési alaptörvény során, amikor kifogásoltam azt, hogy a területfejlesztési összegek felhasználása tekintetében a kormány nagyobb felhatalmazást szerze tt magának, mint korábban volt a parlament rovására. Utána megismerkedtünk a területfejlesztési összegek felhasználásának egy mechanizmusával, általános elvekkel - most nem akarok annak a vitájába belemenni , amit a többség jóváhagyott. De tessék csak vég iggondolni! Azok általános elvek - itt meg konkrét javaslatokról van szó. Az általános elveket mozgató mechanizmus kapta az óriási pénzeket pótlólagosan akkor, amikor a költségvetés általános és részletes vitája után már eldőlt, hogy például ilyen meg amol yan meg emilyen területre mi jut - akkor megszülettek az általános elvek. Kérem szépen, most én fordítom meg azt, amit, azt hiszem, itt az egyik bizottsági elnök vagy szereplő hozott fel: a kritikusok miért nem szóltak, vagy a kritikusok pártjainak képvise lői miért nem szóltak akkor, amikor a bizottság előtt volt a dolog? Miért most, utólag? Kérem, legyen szabad azt mondanom: az átcsoportosításoknál kinek a feladata lett volna kormányszinten áttekinteni azt, hogy milyen területre jut elég - vagy szűkös körü lmények között viszonylag elég , és milyen területre viszonylag kevés pénz? Akik most azt mondják, nagyon igazuk van az igénylőknek, de sajnos nincs több keret: a valóságot mondják - én elhiszem. (18.50) De miért nem álltak olyan magas szinten akkor, amik or a költségvetés egész struktúrájának az alakításáról, majd korrekciójáról volt szó? Miért nem mondták, hogy gondoljunk az új, induló címzett támogatásokra is? Miért nem mondták? Miért itt vagyunk ilyen szűkösen, és miért ott, ahol még elég ismeretlen cél okra óriási felhalmozások történtek? Én úgy gondolom, hogy tulajdonképpen itt van - most a részletkérdésekre nem visszamenve, nem egyik vagy másik esetben, hanem az egész
