Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - Pokorni Zoltán (Fidesz) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "Közlekedésbiztonság és nevelés" címmel - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
2526 Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Pokorni Zoltán úr, a FideszMagyar Polgári Párt képviselője, kérdést kíván feltenni a művelődési és közoktatási miniszter úrnak: "Kö zlekedésbiztonság és nevelés" címmel. Pokorni Zoltán képviselő úré a szó. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A közlekedésbiztonsági szakemberek szerint a világon évente 500 ezer ember - félmillió ember - hal meg halálos baleset okán. A halálos balesetek száma Magyarországon is igen magas: egy nagyobb, 17001800 fős település létszáma az, amit elveszítünk ilyen fatális okok miatt. Évente körülbelül 17 ezerre tehető a személyi sérülések száma Magyar országon, s a közúti balesetek miatt bekövetkezett gazdasági veszteség is igen tetemes: évente - a becslések szerint - ez megközelíti a 100 milliárd forintot. Az óriási személyi, emberi, gazdasági veszteség miatt is joggal vethető fel a kérdés, hogy vajon a jelenlegi kormány mindent megtesze ennek a kárnak a mérséklése érdekében. Az előző kormány még 1992ben hozott egy határozatot, mely szerint korszerűsíteni kell a közlekedésre nevelés rendszerét az óvodában, az iskolai oktatásban - a nemzeti alaptanterv műveltségi területeinek megfelelően , az ehhez szükséges anyagi fedezetet biztosítani kell; kijelölte a felelősöket a művelődési, a közlekedési, hírközlési és vízügyi, valamint a belügyminiszter személyében. A dolog természetéből fakadóan - noha a kormán yhatározat több felelőst jelöl ki - , közülük mégiscsak kiemelt felelőssége van a művelődési miniszternek. Úgy tűnik azonban, hogy a tárca ennek a felelősségnek vagy nem felel meg, vagy nem e felelősségnek és súlynak megfelelően kezeli ezt a problémát. Err e utal az a szomorú tény, hogy a minisztérium képviselői igen kevés alkalommal jelentek meg az Országos Balesetmegelőzési Bizottság ülésén, valamint annak a helyettes államtitkári szintű, tárcaközi bizottságnak az ülésén, amit ez a rendelet egy évvel késő bb létrehozott. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Megítélésünk szerint az alábbi kérdések indokoltak: milyen intézkedéseket tett, illetve készül tenni a tárca a felnövekvő nemzedék helyes közlekedési magatartásának kialakítá sa érdekében? Hogyan kívánja orvosolni azt a problémát, hogy a nemzeti alaptantervben nem jelenik meg kellő súllyal... (Miután az elnök kikapcsolja a mikrofont:) a terület... ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Képviselő Úr! Lejárt az ideje. (Pokorni Zoltán: Befeje zem a mondatot.) A kérdéseket az írásbeli beadvány tartalmazza: nyilván arra fog válaszolni az államtitkár úr. (Pokorni Zoltán: Köszönöm az elnök úr szíves segítségét.) A kérdésre Szabó Zoltán művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár válaszol. D R. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. A képviselő úr írásban négy kérdést tett fel; noha csak kettőt sikerült elmondania, megpróbálok mind a négyre röviden válaszolni. Az első kérdésére a válaszom: az óvod ai nevelés országos alapprogramja a VI. fejezetben "elérendő fejlődési jellemzőként" fogalmazza meg az óvodáskor végére azt, hogy a gyermek ismerje a gyalogos közlekedés alapvető szabályait. Ezt később az iskolában a konkrét közlekedési ismeretek, képesség ek és készségek kiművelése követi. Sajnálatos, hogy képviselő úr - aki nyilván tövirőlhegyire ismeri a nemzeti alaptantervet - figyelmét elkerülte a nemzeti alaptantervnek az a kitétele, miszerint az iskolának fontos feladata a tanulók felkészítése a közl ekedésben való önálló részvételre, a közlekedés szabályainak alkalmazására és a helyes magatartási formák elsajátítására, a veszélyhelyzetek elkerülésére. Ezt a nemzeti alaptanterv utóbb több helyütt konkretizálja és pontosítja, különös tekintettel az "emb er és társadalom" műveltségi területen, a 91., 94. és 98. oldalon, illetve az "életvitel és gyakorlati
