Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - Dr. Kávássy Sándor (FKGP) - a népjóléti miniszterhez - "Elnézhetjük-e, lehetünk-e tétlen szemlélői, hogy vannak anyák, akik koldulni kénytelenek, ha el akarják tartani gyermeküket, családjukat?" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter:
2511 Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A Nyugati előtt, a metró bejáratánál egy asszony koldul, kezében tábla a következő fel hívással - idézem : "Három gyermekem van, munkám nincs, minden segítséget köszönettel fogadok." Eddig az idézet. Úgy hiszem, a többség véleményét tolmácsolom, ha megállapítom: megrendítő, ha gyermekes, kiváltképp háromgyermekes anya kénytelen koldulni, ha el akarja tartani éhező gyermekeit és családját. Mindenesetre olyan fejlemény, amely fölött az állam sem hunyhat szemet; nem lehet nagyvonalú, főleg tétlen szemlélője. Kérdezem ezért: figyelike, illetve tanulmányozzáke az ilyen és hasonló jelenségeket, és mit tesznek azért, hogy a gyermekes anyák ne kényszerüljenek koldulni, ha el akarják tartani egy vagy több gyermeküket, illetve családjukat. Várom a választ. (Taps a kisgazdapárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Az interpelláci óra Kökény Mihály miniszter úr válaszol. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A koldulás ténye, a koldulással foglalkozó emberek számának emelkedése olyan jelensé g, amely sok embert irritál, de az emberek többségét érzelmileg is megérinti - bevallom, engem is. Magától értetődő módon szívfacsaró látvány, amikor csecsemőjét ölében tartó kolduló anyát látunk, vagy kéregető, maszatos gyermeket. (15.00) Ugyanakkor azt i s meg kell jegyeznem, hogy - adataink szerint - a főváros területén napi rendszerességgel néhány száz ember koldul, a nagy számú hajléktalan ember közül azonban minden ötödik próbálkozik alkalmanként koldulás útján is pénzt szerezni. A kéregetők körülbelül 1015 százaléka gyermek. A gyermekvédelemben, valamint a szociális segítő szakmákban dolgozó szakemberek körében eléggé közismert tény, hogy az utcai kéregető emberek között azonban jelentős arányt képviselnek azok, akiknek a körülményei valóban indokoljá k az ilyen jellegű segítségkérést is, de az is köztudott, hogy sok esetben sajnos különböző, nem egyszer külföldi bűnszövetkezetek is felhasználják a kiszolgáltatott embereket. Az úgynevezett bérkoldulás jelenségére, amelynek gyakran áldozatai a gyermekek, már a médiák is több esetben ráirányították a figyelmet. Akár saját elhatározásból, akár kényszer hatására kényszerül valaki ily módon az utcán megkeresni a kenyerét, mindenképpen áldozatnak tekinthető, aki szervezett segítségre szorul. Ennek eszközrendsz ere azonban a probléma rendkívüli összetettsége miatt nagyon bonyolult. Ahogy említettem, képviselő úr, az esetek egy részénél - ahol a háttérben a bűnözés valószínűsíthető - szükségesnek tűnik a jelenleginél is erőteljesebb hatósági fellépés. De le kell v álasztani a valóban krízishelyzetben élő rétegeket, és számukra valódi segítséget kell nyújtani. A nagyvárosokban, különösen pedig a fővárosban erősíteni kell a családsegítő szolgálatok mellett működő speciális utcai szociális gondozói hálózatot, amelynek megszervezése részét képezi a települési önkormányzatok törvény szerinti kötelező szociális alapellátási tevékenységének. Sajnos ma még kevés azoknak a szakembereknek a száma, akik az utcán dolgozva intézményes segítséghez tudják juttatni a súlyos anyagi h elyzetben lévő embereket, akik élelemre, gyógyszerre, gyermekeik eltartására, lakhatási költségekre próbálnak pénzt szerezni. A szociális munkások a segíteni tudó és akaró tehetősebb emberek alamizsnaosztásánál sokkal méltóbb formákat tudnának szervezni és ajánlani, éppen ezért a kormány a szociális területet nem tekinti létszámleadó ágazatnak, hanem további megerősítésével számol. Emellett természetesen gondolni kell arra, hogy az ezen élethelyzetek kialakulását akadályozzuk meg. Amikor a parlament társada lombiztosítási, egészségügyi vagy szociális kérdésekről dönt, akkor nyilvánvalóan eszünkbe kell hogy jussanak az ilyen helyzetek. Ezért nagyon fontos elmondani itt is, hogy a kormány az 1997. évi költségvetés készítésénél is arra törekedett, hogy a családi pótlék, a gyes, a gyermeknevelési támogatás megőrizze reálértékét.
