Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
2452 kívánja, hogy történjen meg a kárpótlási jegyek állami tulajdonnal tartó ellentételezése, a jegyek végre kerüljenek ki a forgalomból. És végül hetedszer - a tegnapi napirend előtti vita is erre utalt : újra meg kell ismételnünk, hogy a stratégiai vállalatoknak többségi állami tulajdonban kell maradniuk. Az MVM Rt. esetében a kormány talán már kezdi felismerni, mit jelent egy ágazat irányí tását ellátó vállalat, most a Mol Rt. esete viszont megint azt igazolta, hogy a kormány nem bír ellenállni a csábításnak, hogy pénzzé tegyen minden értékes állami vagyont. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a néhány pont is arra utal: a privatizác ió hazai története happy end helyett szomorú befejezés előtt áll. Ha a kormány ezt valóban tisztességesen akarja lezárni, úgy véljük, még nagyon sok teendőre van szükség. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szé pen. Kétperces reagálásra kap szót Gyimóthy Géza frakcióvezetőhelyettes, Független Kisgazdapárt. GYIMÓTHY GÉZA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt - és a társadalom jelentős része is ma már - elítéli a privatizác ió gyakorlatát. Ez 1989 óta nem siker, hanem egy gyászidőszak a magyar nemzet történetében. Nagyon sok beadványt, országgyűlési határozati javaslatot, törvényjavaslatot nyújtottak be a független kisgazdapárti képviselők már az előzőekben is. Én nemrég az állami gazdaságok privatizációjának felülvizsgálatára szerettem volna országgyűlési határozatban egy parlamenti vizsgálóbizottságot felállíttatni, amely az állami gazdasági privatizációkat vizsgálta volna felül három szempont alapján: mennyi volt a könyv s zerinti érték; mennyiért vették meg valójában; foglalkoztatási gondot oldottake meg; és a harmadik (Sic!) : kik vannak még jelenleg is az igazgatótanácsokban és a felügyelőbizottságokban. A tisztelt kormánypárti többség már a bizottságban leszavazott, tehá t nem kerülhetett ide, a széles nyilvánosság elé. Ha ma egy magyar átlagpolgárt megkérdeznének, inkább rablóprivatizációnak minősítené a jelenlegi folyamatot, mintsem sikerágazatnak, mint ahogy a kormány jelentős része ezt a sikerpropagandát kihasználja. E zért egyetértünk Varga Mihály képviselő úr felszólalásának címével is: "... a további sorsával kapcsolatos teendők"kel. Teendők vannak, igenis, a privatizáció további folyamatában. Nagyon örülnénk, ha azt a pár száz milliárd forintnyi állami vagyont, amel yet még privatizálnak, ez a liberálbolsevik kormány már nem tenné újra az asztal alá, és nem folytatná a privatizációt. Sőt, az kellene, hogy az eddigi nagyonnagyon privatizációgyanús ügyeket, a nagyonnagyon sok Tocsikügyet felülvizsgálná a társadalom , és a társadalom teljes nyilvánosságával történhetnének tovább a privatizációk. Ez a nemzet érdeke, és úgy érezzük, hogy ezt meg is kell tenni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Burány Sándor frakcióvezetőhelyettesnek, Magyar Szocialista Párt. BURÁNY SÁNDOR (MSZP) : Elnök asszony, köszönöm a szót. Varga Mihály képviselőtársam fontos kérdést vetett fel az Országgyűlés falai között, hiszen a privatizáció további sorsa nem me llékes az Országgyűlés számára, és nem mellékes a nemzetgazdaság számára. Engedje meg viszont, képviselőtársam, hogy néhány itt elhangzott megjegyzésre reagáljak. Először is nem tartom igazán fontos kabinetkérdésnek, hogy egy országgyűlési bizottsá gnak éppen