Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2451 Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok pads oraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Jelzem, hogy a monitoromon nincs jelentkező. Ha mégis kívánna valaki még hozzászólni ehhez a témához, akkor most jelentkezzen. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Varga Mihály frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz részéről, "A privatizáció további sorsával kapcsolatos teendők" címmel. Megadom a szót Varga Mihály frakcióvezetőhelyettesnek. VARGA MIHÁLY (Fide sz) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tegnap napirend előtt több ellenzéki képviselő is szóvá tette, milyen elhibázott, súlyos következményekkel járó lépés a Mol Rt. további privatizálása. (9.40) Kifogásoltuk azt is, hogy a kormány sorozatban dönt ho sszú távú, a nemzetgazdaságot stratégiai szempontból érintő eladásokról úgy, hogy az Országgyűlést nem tájékoztatja. Azonban ez csak egyike azoknak a gondoknak, amelyek a kormány privatizációs magatartását jellemzik. Hadd említsek meg a problémák közül néh ányat! Az első ilyen tény - amellett, hogy az Országgyűlés nem kap sem tájékoztatást, sem véleményezésre lehetőséget a kormánytól , hogy a mai napig nincs privatizációs országgyűlési bizottság. A bizottság azért nem állt fel, mert az MSZP magának akarta a z elnöki pozíciót, nyilván nem ismerték a népi bölcsességet, miszerint holló a hollónak nem vájja ki a szemét. A kormánynak be kell látnia, hogy a korrupciós ügyek után az ellenzéki pártok nem bízhatják pusztán a kormánypártokra az állami vagyon eladásának ellenőrzését. Másodszor: a kormány több alkalommal is deklarálta, hogy év végéig be kívánja fejezni az állami vagyon értékesítését. Ez, úgy véljük, még a költségvetési bevételre törekvő kormányzati logikából kiindulva is téves megközelítés, hiszen ha tudo m valakiről, hogy adott időre mindent el akar adni, akkor jóval kisebb árat ajánlok érte - vagyis valós értéken alul lesz értékesítve az állami vagyon éppen a felgyorsítás miatt. Harmadszor: több vizsgálat is úgy látta, hogy nincs limitálva a vagyonkezelés re átadható cégek nagyságrendje. Korábbi példaként ezt igazolta a CoNexus Rt. eltűnt 4 milliárd forintja, de ez igaz kisebb, százmilliós nagyságrendekre is. Az ÁPV Rt. nem privatizál, csak vagyonkezelésre átad, aztán a vagyon eltűnik. Ez a fajta megoldás komoly garanciák nélkül nem fogadható el. Negyedszer: nincs átfogó és pontos beszámoló az Országgyűlésnek a privatizáció során történt kötelezettségvállalásokról. A Budapest Bank kapcsán derült ki, hogy az a rövid anyag, amit korábban a kormány átadott az Országgyűlésnek, milliárdos nagyságrendeket nem tartalmaz, pontatlan. Ráadásul hatásköri vita van a privatizációs és a pénzügyminiszter között, minek következtében az ÁPV Rt. a pénzügyminiszter hozzájárulása nélkül is vállal garanciát, nem tudva, ezzel mil yen későbbi terhet rak a költségvetés nyakába. Ötödször: megoldatlan a privatizáció során keletkezett iratok, dokumentumok elhelyezése is. Felmerülhet bennünk a gyanú: talán azért nem érdeke a kormánynak a dokumentumok biztonságos elhelyezése és archiválás a, mert esetleg később meglepő következtetéseket vonhatnak le ebből a kutatók, legalábbis akkor, ha ezek a szerződések elkészülnek legalább egy példányban magyar nyelven is, hiszen több szerződésnél ez sem történt meg. A FideszMagyar Polgári Párt frakciój a éppen ezért javasolta, hogy az eddig keletkezett iratok kerüljenek elhelyezésre az Országgyűlési Könyvtárban vagy valamelyik levéltárban, természetesen legalább egy magyar nyelvű példánnyal. Hatodszor: nincsenek információk a kárpótlási jegyek sorsáról. Bizonytalan az is, hogy a kárpótlási jegyeknek milyen volumene van még kint a piacon. A kárpótoltak elemi érdeke is azt
