Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 22 (262. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
2439 kormány befektet ezeknek a károknak a kezelésére, az a későbbiekben sokkal többet hozhat a magyar gazdaság, de a magyar társadalom konyhájára is. Miről van szó? Arról van szó, hogy a fagykárok és az aszálykár miatt kialakuló alacsony termelési vol umen nyilvánvalóan ki fog hatni a piaci árakra. Előbbutóbb ennek hatását a fogyasztó fogja megérezni abban, hogy azok a termékek, amelyek a piacra kerülnek, nyilvánvalóan magasabb árat érnek majd el. Ez pedig kihat az inflációra is, hiszen nem mindegy, ho gy a fogyasztói árindex milyen változást ér el az év folyamán. Valóban sajnálatosnak tarthatjuk, hogy nincs katasztrófaalap és ezt nem lehet egy ilyenfajta alapból kezelni, és önmagában a többlettámogatás is kevés, ha az nincs megfelelően és valóban haszno san fölhasználva. Államtitkár úr szavai biztatóak, reméljük, hogy nem áll elő az a helyzet, amely korábban, két esztendővel ezelőtt az aszálykár kapcsán állt elő. Bízunk benne, hogy talán most a korábbi problémákból okulva a kormány jobban és pontosabban h asználja föl ezt a pénzt. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Surján László frakcióvezetőhelyettes úr, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről: "A z egészségbiztosítás vezetési zavarai" címmel. Megadom a szót dr. Surján László frakcióvezetőhelyettesnek. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ha az ember kedvetlenül vagy szorongva megy be a munkahelyére, munkateljesít ménye csökken - ezt mindenki jól ismeri, aki a munka lélektanával foglalkozik. Azt is tudjuk, ha ez bekövetkezik, akkor hibát hibára lehet halmozni, és eljöhet egy pont, ahol a helyzet kezelhetetlenné válik. Ha végigolvassuk az elmúlt napok híradásait, az a benyomásunk támad, hogy az egészségbiztosítás háza táján eljutottunk ehhez a ponthoz. Lehet úgy dolgozni, hogy valakit több milliárd forintos károkozással vádolnak és ezért föl akarják mentetni? Majd a vád elenyészik, és a vádló zavartalanul továbbra is főnöke a megvádoltnak? Egy ilyen vád nem maradhat következmények nélkül. Ha alapos, akkor ne védje meg a főigazgatót semmilyen kormányzati vétó, hiszen akkor a kormány maga keveredik valami újfajta tocsikolásba. De ha alapos ok nélkül emel valaki ilyen nag yságrendű vádat más ellen, távoznia kell. Azon is elgondolkodik az ember: mi történhetett a főigazgatóval, hogy munkája elismeréséül sokhavi bérével jutalmazzák, majd néhány hét múlva hosszú bűnlajstromra hivatkozva felmentését kell javasolni? A folytatás ismerős, bár nehezen követhető. A kisebbség határozatlanná (Sic!) tette a közgyűlést, az elnökség rájött, hogy nem is kell a közgyűlés a felmentési javaslathoz, és nyíltan provokálja ki a kormányzati vétót - azaz csak provokálná, ha az elnök éppen nem lenn e beteg és alá tudná írni a határozatot. (8.50) Mi történhetett tehát ez alatt a három hét alatt? Remélem, nem a vényellenőrzési rendszer működését hiányoló és az indokolatlan kifizetéseket kárhoztató lépések váltották ki a főigazgató elleni indulatokat. E gy ilyen vényellenőrzési program sok érdeket sért, de a közérdeket védi. Működtetése tetemes anyagi előnnyel kecsegtet, de még nagyobb lehet a szakmai előny. Az adatok feldolgozásából feltérképezhetők az orvosok gyógyszerfelírási szokásai, és akár egyedi t ovábbképzési programok készíthetők egy ésszerűbb, hatékonyabb kezelés bevezetésére. Szép elképzelések vannak - csak működő program nincs. Zavaros hírek viszont már a vényellenőrzési botrány előtt is jöttek. Máig sem tudjuk, miért ment el a főgyógyszerész. Amikor híre ment, hogy az új főigazgató asszony egyik vidéki kórházunk igazgatóját hívja az OEP orvosvezetői posztjára, az igazgató körül fölsűrűsödött az indulat, állása is
