Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 15 (260. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
2272 büntetőjogi tényállások megoldást tartalmaznak szinte minden felvetődő jogesetre, kezdve az adócsalástól egészen a hanyag vagy hűtlen kezelésig. Tisztelt Országgyűlés! Mindez bizonyos fokig nehezíti az egyértelmű jogkövető magatartás kialakulását is, továbbá elbizonytalanítjuk az igazságszolgáltatás gyakorlatát is. Tekintettel arra, hogy a büntető jogszabályok általában egyetemes emberi érdek védelmezői, ezért nagyon jó, hogy felülmutatnak a pártérdekeke n, így feleslegesnek tartjuk azt, hogy napi politikai meggondolásokból, netán a túlzott népszerűség hibájába esve léptennyomon a büntető törvénykönyv módosítását próbáljuk meg kezdeményezni, és kezdeményezzük is. Én nem konkrét dolgokra gondolok itt, hane m olyan tendenciákra, olyan jelenségekre, amelyek, sajnos, a politikai élettől nem teljesen idegenek. Éppen ezért nem kívánom a közelmúlt időszak ezzel kapcsolatos parlamenti vitáit felmelegíteni, éppen ezért egyetértve az államtitkári expozéban elhangzott akkal, mi magunk is úgy látjuk, hogy a jelen törvényjavaslatban előterjesztett módosítások - így különösen azok, amelyek a szigorítás irányába hatnak - szükségesek, de egyben elégségesek is. Várható, hogy a parlamenti vita során igen élesen fognak felvetőd ni a kriminálpolitikai kérdésekbe ágyazott napi politikai kérdések is, amelyek természetesen mindezeken túlmenően valódi konfliktusok hordozói is lehetnek. Komoly vita kibontakozását várom az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatos kérdésekben, a bűnszervezet fogalmának meghatározása tekintetében, s nem utolsósorban a nemi erőszakkal összefüggő bűncselekmények házassági életközösségen belül történő büntethetőségével összefüggésben. Nem véletlen ezeknek a témaköröknek a kiragadása, és az eddigi fel szólalásokból úgy érzem, nem is önkényes ez a felsorolás, hiszen valamennyi képviselőtársam felszólalásában már felvetette ezeket. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány rövid gondolatban foglalkozzam az életfogytiglan tartó szabadságveszté ssel tartó szigorítás kérdéskörével, és itt a következőkre hívjam fel az Országgyűlés tisztelt figyelmét: magam is ismerem azokat a társadalmi elvárásokat és azt a jelentős társadalmi nyomást, ami a szabályozás szigorítása érdekében hat, azonban azt hiszem , nem szabad figyelmen kívül hagyni a nemzetközi joggyakorlatot, a nemzetközi elvárásokat, és nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a tényeket sem, amelyeket az emberi jogi bizottság előadója, Tóth Pál képviselő úr itt alkotmányossági és általában humán politikai kérdésekkel kapcsolatosan felvetett. Egy kevésbé ismert dokumentumra szeretnék utalni, amelyet az alkotmányügyi bizottság ülésén is ismertettem, mégpedig ez az Európa Tanács miniszteri bizottságának 76/2. számú határozata, ami ugyan évekkel ezelő tt született, de iránymutatása szerintem ma is érvényes még, ami a hosszú ideig tartó, illetőleg az életfogytiglan tartó szabadságvesztésekkel foglalkozik, és a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségeivel, illetve annak kizárásával van összefüggésben. E z az anyag expressis verbis kimondja, hogy az általános elrettentés szempontjából nem képezheti a feltételes szabadságra bocsátás akadályát, nem igazolhatja a feltételes szabadságra bocsátás megtagadását az a tény, amit úgy hívunk, hogy általános prevenció - amit egyébként én társadalmi érdekként feltétlenül szükségesnek és jónak is tartok; azonban ennek kritikátlan átvétele a büntetőjogban szerintem megoldhatatlan, és ellentétes irányba is hathat. Szabadjon erre ugyancsak a közelmúlt évek kutatásaiból egy példát felhoznom, előrebocsátva azt, hogy ennek a társadalmi hatását eddig a jogirodalomban elég kevesen kutatták, azonban rendelkezésünkre áll egy finn kutatásnak az eredménye, amely egyértelműen azt mondja, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősé gének kizárása - itt a teljes kizárásról beszéltünk egy másik törvényjavaslat kapcsán, én viszont a szabad demokraták által felvetett 40 évre vonatkozóan is mondom, hogy gyakorlatilag ez is szinte teljes kizárást jelentene , tehát az életfogytig szóló sza badságvesztés jelentősen növelheti a büntetésvégrehajtási intézetben, illetve a szökés közben elkövetett bűncselekmények számát. (12.00) Én azt hiszem, ez teljesen egyértelmű, hiszen ha már egyszer élete végéig ott kell maradnia a börtönben, és feltételes szabadságra nem bocsátható, akkor mi tartaná vissza az újabb súlyos
