Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 14 (259. szám) - A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2203 hatáskörök elhatárolása, a felelősség, az ellenőrzés sokkal világosabb, mint jelenleg. Mindenképpen változtatni kell tehát, csak azt nem tudjuk, hogyan. Itt még egy kérdést kell felvetni. A Magyar Demokrata Fórum már idézett szónoka, Kis Gyula arról beszélt, hogy a kormány javaslat a az önkormányzatot fenyegeti. Kis Gyula és sokan a felszólalók közül - a Kisgazdapárt szónoka, Torgyán József és mások is - féltik az önkormányzatot, annak a hívei, hogy maradjon az önkormányzatiság a társadalombiztosításban. Az a baj ezzel az érvvel - és ezt én nagyon fontos kérdésnek tekintem , hogy valójában ma sincs önkormányzatiság. Ennek az egész ügynek az alapproblémáját tehát én abban látom, hogy beszélünk önkormányzatiságról a társadalombiztosításban, a nyugdíjbiztosításban és az egészségbiztosít ásban, miközben valójában nincs önkormányzatiság. Akkor beszélhetnénk valódi társadalombiztosítási önkormányzatokról, ha a biztosítottak befizetik a maguk járulékaikat a két nagy biztosítónak, és kapják az ellátást a biztosítóktól. Logikus lenne, hogy akko r a biztosítottak, a járulékfizetők által választott önkormányzatok kezeljék ezeket a hatalmas összegeket. De ez akkor lenne valódi önkormányzat, ha ugyanúgy, mint ahogy Hódmezővásárhely vagy Veszprém önkormányzata maga fogadja el Hódmezővásárhely vagy Ves zprém költségvetését - azért mondom ezt a két várost, mert a polgármestereik itt ülnek közöttünk a parlamentben , ha ők, az önkormányzatok közgyűlései fogadnák el a költségvetést. Akkor ez önkormányzat lenne! Ha felelősek lennének ezért a költségvetésért, ha felelősek lennének azért, hogy ebben a költségvetésben ne legyen hiány, ha nem lenne módjuk arra, hogy az esetleges hiányt az állami költségvetés fedezze, hanem ha hiány van, akkor fel kellene emelniük a járulékokat saját döntésükkel és maguk dönthetné nek a járulékokról, úgy mint Hódmezővásárhely és Veszprém a helyi adókról, akkor ez önkormányzat lenne! Csakhogy nagyon jól tudjuk, hogy nem ez a helyzet. A társadalombiztosítási költségvetéseket az Országgyűlés fogadja el, és nem a tbönkormányzat; a járu lékkulcsokat az Országgyűlés szabja meg, és nem a tbönkormányzat, tehát valójában ezek ma sem önkormányzatok. Akik itt az önkormányzatiságot védik, azok egy illúziót, egy szómágiát űznek, önkormányzatokról beszélnek, miközben ezek valójában ma sem önkormá nyzatok. Amennyiben tehát a kormány javaslata ennek a két testületnek, az egészségbiztosítási önkormányzatnak és a nyugdíjbiztosítási önkormányzatnak a hatáskörét szűkíteni akarja, akkor ezzel nem az önkormányzatiságot fenyegeti - mert az valójában ma sinc s , hanem összhangba hozza a hatásköröket a felelősséggel, hiszen valódi felelősség nincs, mert a hiányt mindig az állami költségvetés fedezi. Ez az egyik probléma, amiben el kell oszlatnunk a félreértéseket. Van egy másik probléma is, amiben el kell oszl atnunk a félreértéseket. A másik határozott vita, az ellenvetések, az aggályok a kormány javaslatával szemben a múlt heti vitában arról szóltak, hogy micsoda fenyegetése a demokráciának az, ha valaki felveti, hogy ne legyenek választások úgy, ahogy négy év vel ezelőtt voltak. Tisztelt képviselőtársaim, először is négy évvel ezelőtt is csak félig voltak választások, mert az önkormányzatba csak a munkavállalói képviselőket választották, a munkáltatóikat négy éve sem választották. Tehát senki se higgye azt, hog y négy évvel ezelőtt választották a tbönkormányzati testületeket; csak a felüket választották, a másik felüket már akkor sem. Másodszor azonban tegyük fel a kérdést: miféle választások voltak ezek? Aki itt élt ebben az országban, mondjuk, húsz évvel ezelő tt is, az tudja, hogy az a választás, ami húsz év ezelőtt volt, az olyan értelemben persze demokratikus választás volt, hogy minden állampolgár szavazhatott, de ez a választás nem volt valódi választás, mert az, hogy kire lehet szavazni, nagyon szigorúan m eg volt kötve: a Hazafias Népfront jelöltjeire. És az, hogy az a választás mennyiben volt valóban szabad, az attól függött, hogy ki jelölhet. Vegyük észre, hogy ennél a négy évvel ezelőtti tbönkormányzatnál is mi történt. Az, hogy csak a szakszervezeti ko nföderációk jelölhettek. Ugyanazok a szakszervezeti konföderációk jelölhettek négy évvel ezelőtt, akik most a kormány javaslata szerint delegálhatnának a tbönkormányzatba. Akkor pedig már azt mondhatnám, hogy szinte mindegy. A "szinte" persze nagyon fonto s! De valójában az, amit a kormány javasol, hogy ne legyen választás, hanem helyette
