Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 14 (259. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2164 Az egyik ilyen terület a gazdasági növekedés kérdése. Államtitkár úr a múlt héten olyan jelentőséget tulajdonított ennek a dolognak, hogy egy napirend előtti hozzászólásban beszélt hosszan erről. De ő sem tudott annál többet mondani, mint hogy a KSH úgynevezett kísérleti számításai... (A képviselő mi krofonja nem működik.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kérek egy mikrofont a képviselő úrnak - az időt számolom. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : (Miután hordozható mikrofont tettek az asztalára:) Köszönöm, elnök úr, a gyors intézkedését. (15.50) Tehát államtitkár úr sem tu dott a múlt héten a gazdasági növekedés kérdésében többet mondani annál, hogy a Központi Statisztikai Hivatal úgynevezett kísérleti számításai szerint tavaly 1 százalék körül volt a bruttó hazai termék növekedése. Nos, azt hiszem, az államtitkár urat nem k ell emlékeztetnem arra, hogy gazdaságkutatók szerint ez az 1 százalék inkább stagnálásnak nevezhető és nem növekedésnek, nem beszélve arról, hogy talán ez az 1 százalék az elmúlt két évet figyelembe véve még a statisztikai hibahatáron is belül van. Én több ször felhívtam a figyelmet arra, hogy a hozzánk hasonló szomszédos országok, például Szlovákia esetében az elmúlt évi növekedés 6 százalék volt, de távolabb, Csehország vagy Lengyelország is egy 44,5 százalékos növekedést tudott be magának a visegrádi ors zágcsoportból. A másik, nem kevésbé ingoványos terep a kormány számára - úgy tűnik - az infláció kezelésének kérdése. A HornKunczekormány mindig is kétlelkű volt az infláció kezelésében: egyrészt retorikailag, szavakban valóban antiinflációs programot hi rdetett és erről beszélt; miközben a másik oldalon központi intézkedésekkel maga is segítette az infláció növekedését, hiszen ez az állami kiadások reálértékét csökkentette, a reáljövedelmeket pedig erősen visszafogta, elértéktelenítette. Úgy tűnik, hogy f ebruár óta új szakasz kezdődött a kormány és az infláció viszonyában. Kormánytagok, tisztviselők egymás alá ígérve nyilatkoznak arról, hogy 1998ban hány számjegyű és milyen infláció várható, holott - mint említettem - a gazdasági tények nem egészen támasz tják alá ezt a fajta optimizmust. Ebben a versenyben a Pénzügyminisztérium néhány tisztviselője és a miniszterelnök úr jár az élen, legutóbb éppen a miniszterelnök úr nyilatkozott arról, hogy '98ban egyszámjegyű lesz infláció, holott a KSH szerint is megt ört márciusban az a tartós inflációcsökkenés, ami volt, és egy igen jelentős, 1,9 százalékos havi áremelkedés volt. A kormány most júniusig árbérmegállapodást szeretne kötni egy 10 százalék körüli infláció érdekében, miközben az érdekképviseletek szerint ennek semmilyen feltétele nincsen meg. Épp a szakszervezetek emlékeztetnek arra, hogy tavaly egy hallgatólagos megállapodás alapján a kormány 20 százalékos áremelkedést ígért, ehelyett a valóságban 23,6 százalékos volt az átlagos drágulás mértéke. Ez - fog almazhatunk úgy is - némileg csökkentette ebben a tekintetben a kormány szavahihetőségét. A márciusi inflációcsökkenés után már nem volt meglepő, hogy múlt héten csütörtökön a 3 éves fix kamatozású kötvényekből 17,38 százalékos ajánlaton a felkínált 40 mil liárd forint értékű kötvényből csak 3,1 milliárdot vittek el; és ennek az oka talán az is lehet, hogy mintha ellentmondás lenne a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium inflációkezelése között: a Magyar Nemzeti Bank fél százalékkal emelte az úgynevez ett repókamatokat, ami az infláció szintjére igenis hatással volt, a 3 és 5 éves kötvények kamatait egy 0,5 százalékkal megemelte, miközben a Pénzügyminisztérium antiinflációs politikáról beszél. Tisztelt Államtitkár Úr! A FideszMagyar Polgári Párt nevébe n egy évvel ezelőtt, éppen egy napirend előtti hozzászólásban magam emlékeztettem arra, hogy a kormánynak milyen antiinflációs lépéseket kell megtennie akkor, ha komolyan gondolja az infláció letörését. Akkor a - most itt nem lévő - pénzügyminiszter úr vál aszában üdvözölte ezeket a javaslatokat, és azt mondta: a kormánynak valóban az a célja, hogy az infláció csökkenjen. Most, egy év után azt kell mondanom, hogy a
