Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 8 (258. szám) - A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP):
2013 Nem akartuk megzavarni a képviselő urat. (Dr. Torgyán József: A csengetéséről ismertem meg elnök urat! - Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Schwarcz Tibor képviselő úr, MSZP, akit Szilágyiné Császár Terézia képviselő asszony követ. DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül nehéz helyzetben vagyok mint a kormánypárti frakció vezérszónoka, hiszen a bet erjesztett törvényjavaslatot lehet politikai oldalról tárgyalni, de lehet a kérdés szakmai vonatkozásait is taglalni. Az előttem szóló képviselőtársam egy kicsit eltért a tárgytól; úgy tűnik, mintha a társadalombiztosítás zárszámadását tárgyalnánk, holott a társadalombiztosítási önkormányzat igazgatásáról szóló törvényjavaslat vitája folyik. A miniszteri expozé a kérdés politikai vonatkozásait emelte ki jobban, míg a bizottsági vita során is inkább politikai kérdések merültek fel. A témával kapcsolatosan re ndkívül sok a tünet, a felszíni jelenség; "Fecseg a felszín, hallgat a mély" - a költő szavaival. Amitől hangos ma a társadalombiztosítás környéke, a média, azt hiszem, elfedi a mélyben lejátszódó, főleg politikai folyamatokat. A kérdést lehet szakmai vona tkozásban is tárgyalni, és azt hiszem, a politikai vonatkozások helyett inkább vissza kell térnünk a kérdés szakmai oldalról való megtárgyalásához. Ha áttekintjük a társadalombiztosítási önkormányzatok kialakulását Magyarországon a maguk történetiségében, akkor azt láthatjuk, főleg a nyolcvanas években, de az 1991es törvény vitája során is, hogy visszaköszönnek az akkor ki nem beszélt, meg nem oldott problémák a ma tárgyalásra kerülő törvényjavaslatban, illetve a benyújtott törvényjavaslat vitája során. So lt Ottilia akkor úgy jellemezte azt a törvényjavaslatot 1991ben, hogy "ugrás a sötétbe". Ezek a ki nem beszélt, kellően le nem zárt kérdések, amelyek visszaköszönnek a most tárgyalandó törvényjavaslatnál, a következők: A választás vagy delegálás kérdése. A legitimitással összefüggő kérdések. Milyen szervezetek képviseltetik magukat az önkormányzatban, milyen arányban, és ezek a szervezetek mennyire legitimek, kit képviselnek? Mekkora legyen a közgyűlés létszáma? Hány tagú legyen az elnökség? Legyene elnök ség? A korábban benyújtott törvényjavaslat 120 fős közgyűlést javasolt, majd az elfogadásra került közgyűlési létszám 60 lett, a jelenlegi törvénytervezetben 36 fős létszámról beszélünk. Milyen struktúrában működjenek az önkormányzatok? Legyene elnökség? Egy testület legyene? Legyeneke bizottságok vagy ügyvivő testület? A települési önkormányzatok megjelenjeneke munkaadói oldalon? A betegjogi egyesületek és a szakmai szervezetek megjelenjeneke a döntéshozó szervezetekben, bekerüljöne a MOK, a Kórházsz övetség és így tovább? Váljanake szét teljes egészében az önkormányzatok külön nyugdíjbiztosításra és külön egészségbiztosításra? Milyen legyen a felügyelőbizottság, ki legyen a felügyelőbizottság tagja? Milyen arányban képviselje a kormány magát ebben a felügyelőbizottságban? Azt hiszem, a legfontosabb a bármilyen módon felálló önkormányzatok jogosítványainak, kompetenciájának kérdése. Az összes többi kérdést ennek fényében kell vizsgálni, és ez már igen keményen politikai kérdés is. Az, hogy ezen törvény javaslat most és így kerül a Ház elé, a kérdés bonyolultságának, a korábbi problémák visszatérésének, de talán annak is köszönhető, hogy nem tudtuk tisztázni magunkban, magunkkal, szövetségeseinkkel, partnerünkkel, hogy mit hogyan szeretnénk, és végül bele csúsztunk az idő csapdájába: ugyanis június 16án lejár az önkormányzatok mandátuma. A felsorolt problémák mindmind megjelentek a törvény 1991es parlamenti vitája során. Később, a biztosítási önkormányzatok választása után, főleg politikai okokból erősöd ött fel a települési önkormányzatok bekerülésének kérdése, ami mind a mai napig aktuális és nem megoldott
