Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 7 (257. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
1973 Köszönöm. Tisztelt Országgyű lés! Az általános vitát lezárom, ugyanis az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat; részletes vitára ezért nem kerül sor. A törvényjavaslat elfogadásáról pedig későbbi ülésünkön döntünk. Napirenden kívüli felszóla ló: ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt részéről. Megadom a szót. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A közügyek fontos s zínterén szent kötelességünk megemlékezni a legnagyobb magyarról. Felemelő érzés volt számomra, amikor 1995. és 1996. szeptember 21én, Széchenyi születésnapján, a parlamenti delegáció nevében megemlékeztem Bécsben - a Herrengasse 5ben, Széchenyi szülőház ánál - Széchenyi Istvánról. 1860. március 30.: "Nem tudok élni és meghalni sem." Március 31.: "El vagyok veszve." Április 1.: "Nem tudom megmenteni magam" - írja a legnagyobb magyar a naplójában, és itt a napló megszakad. Százharminchét évvel ezelőtt, 1860 . április 7én Döblingben elhunyt Széchenyi István. Életét, igen eredményes munkásságát már sokan méltatták. Életműve azonban olyan gazdag, hogy az utókor még mindig adósa felbecsülhetetlen eredményei feltárásának. Széchenyi kimagasló munkásságát a közjóér t való fáradozásnak, komplex látásmódjának, körültekintő elemzőkészségének és erre épülő megalapozott döntéseinek köszönheti. "Mit ér minden politikai teória, okoskodás, praxis, melynek tendenciája nem a legnagyobb résznek jobbléte és szerencséje körül for og?" - írja a Világ című művében. 1857 novemberében Béla fiának írt intelmében hangsúlyozza: "A magyarnak az a legfontosabb kötelessége, hogy jómódú legyen, ugyanis a jómód a legnagyobb elnyomás idején is bizonyos fokú függetlenséget biztosít. Ehhez pénzre van szükség, de ez nem elegendő. A pénz szükséges rossz." S hogy "a rendetlen gazda nemcsak függetlenségét képtelen megőrizni, hanem a végén szolgaságba süllyed. A jó gazdának megfontoltnak, előrelátónak kell lennie. Hasztalan szórjuk el a legjobb vetőmag ot, ha előbb nem szántottunk. Mindent ki kell előbb tervelni, elő kell készíteni és megalapozni. A tervezés során azonban mindig számolni kell a változásokkal is. A politikában, az orvostudományban, a gazdaságban változatlansággal kérkedni merő ostobaság" - írja a legnagyobb magyar. Széchenyi sikereinek egyik titka a megfontoltság, az erre épülő előrelátás volt: "Mélyen átgondoltam minden körülményt, minden lehetséges akadályt mérlegeltem, nem feledkeztem meg semmiről, amire a siker érdekében szükség volt." Széchenyi a nemzet gazdája volt, mindig a közjóért fáradozott. 1828ban jószágkormányzójának, Lunkányinak írja: "Törekedjünk inkább a közjóra, mint csak a saját hasznunk elérésére." Ennek alapján osztotta fel Nagycenk határát a jobbágyok és az uradalom kö zött, így a jobbágyok kapták meg a határ nagyobb és termékenyebb részét. (19.10) Széchenyi ezen levelében megfogalmazza, hogy ezáltal az uradalom jövedelme csökken, de "adjunk példát, hogy az országba ne csak kiki megélhessen, hanem gyarapodhasson is". Ha ngsúlyozza, hogy "szembetűnően akarom a jobbágyság hasznát eszközölni". A jobbágyok jólétét célzó intézkedése volt az is, hogy az 1830as években létrehozta a nagycenki fürdőt. Egy év alatt 1705 ezüst forintot fordítottak a fürdő létesítésére, amiből 90 sz ázalékot a fürdőház megépítésére és a jobbágyok szobáinak lepadlózására költöttek. Így a jobbágyok megfelelő
