Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. április 7 (257. szám) - Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó adatok kezeléséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
1965 minisztertanácsi rendeletben viszont a végrehajtásra vonatkozó szabályok megállapítását a népj óléti miniszterre bízta. A törvényes felhatalmazás tehát megvolt arra, hogy a népjóléti miniszter mindenkor az adott időszak követelményeinek megfelelően kidolgozza és bevezesse az adatvédelem ez idő tájt korszerű módjait. Ha egy így kialakított rendszert a kormány törvénybe kíván foglalni, azzal egyet lehet érteni. Jelen esetben viszont nem ez történt - éppen a hiányzó szabályozásokat próbálja a törvényjavaslat pótolni. Korábban már rendeletekbe foglalt elemeket kever kipróbálatlan megoldásokkal, majd a ja vaslat utolsó paragrafusában visszatér a régi bevált formulára, tehát az érdemi szabályozásra felhatalmazást kap a népjóléti miniszter. Ezzel tulajdonképpen elmosódik az a felelősség, amely a minisztériumot terheli azért, hogy a korábbi törvényes felhatalm azás alapján nem minden esetben tette meg a szükséges intézkedéseket; a külső szemlélőnek pedig úgy tűnhet, hogy a hiba az Országgyűlést terheli, amiért csak most teszi meg a kellő lépéseket. Szeretném hangsúlyozni, nem az a kifogásom, hogy az egészségügyi adatok kezelése törvénybe foglalva átfogó szabályozást nyer, hanem a kivitelezés módja, az, hogy egy sereg megoldatlan vagy ködösen megfogalmazott, elnagyolt kérdéssel az adatkezelésben és adatvédelemben nem az előrelépést segíti. A törvényjavaslatot obje ktíven vizsgálva pozitívumnak kell tekinteni, hogy jól tagolt, szerkezetileg megadná a lehetőséget arra, hogy alapos munka szülessék. Feltehetően a kidolgozók ebben az Európa Tanács ajánlásait követték. A negatívumok viszont három főbb csoportba sorolhatók . Így az első az adatok egészségügyi hálózaton kívüli továbbításának elnagyoltsága, a második az ügyvitelszervezési és számítástechnikai szempontok szinte teljesen figyelmen kívül hagyása, illetve néhány fontosnak tekinthető egészségügyi, illetve orvosi k érdés kezelésének bizony néha érthetetlensége. Az egészségügyi adatok külső felhasználását a 4. § (2) bekezdése foglalja össze. Ennek bizonyos fokú részletezését tartalmazza a 2328. §. Minimális elvárás, hogy a felsorolás és részletezés összhangban legyen azzal a részletes, pontosan definiált kérdéssel, amely a részletes adatokat adja. Például szabálysértési eljárás címén a törvény szövegét tekintve az illetékesek bárkiről bármilyen egészségügyi adatot lekérhetnek, anélkül, hogy szükségességét indokolni ke llene. Hasonló a helyzet a közigazgatási eljárások esetében. Itt például a javaslat 25. §a rögzíti, hogy "az adatok érvényesítéséhez vagy kötelezettségei teljesítéséhez van szükség" - ezt idéztem , de az általános megfogalmazás magában foglalja a visszaé lés lehetőségét. Minimális elvárás lenne ez esetben az a törvényi előírás, hogy az adatkérésnek tartalmaznia kell annak a jogszabályi helynek a megjelölését, amelyből a jog vagy a kötelezettség ered, azt az egészségügyi információt, amire az eljáráshoz szü kség van, illetve azt a tényt, hogy az adatkérésről az érintettet tájékoztatták. A 4. § (4) bekezdésében foglalt helyes korlátozás csak így valósítható meg. Kétségkívül bonyolultabb a helyzet a bűnüldözés, a nemzetbiztonság vagy az ügyészségi eljárás eseté ben, hiszen például a bűnüldözés, a bűnmegelőzés érdekei szükségessé tehetik, hogy ne szivárogjon ki információ arról, milyen célból gyűjtik be az adatokat. Nem kívánom megbántani az érintett szerveket annak feltételezésével, hogy az általános korlátozás m ellett gyakorlatilag korlátlanul megszerezhető adatokkal visszaélnek. De a törvényjavaslat ennek lehetőségét nem zárja ki. Az orvosnak ugyanis nemigen van lehetősége arra, hogy mérlegelje, mi az, ami "az adatkezelési cél megvalósításához elengedhetetlenül szükséges". A negatívumok második csoportjaként jelöltem meg az ügyvitelszervezési és számítástechnikai szempontok figyelmen kívül hagyását. Hogy a folyamatot az elején kezdjük: a mai napig nincs megnyugtatóan megoldva a megszületett gyermek tajszámmal v aló ellátása. Számos gyermekorvos panaszolta, hogy sokszor a gyermek egyéves koráig is elhúzódik, míg a tajszám kiadásra kerül, az azonosító jel nélkül viszont az adatkezelés elég nehézkes.
