Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 25 (256. szám) - A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
1895 üdítőitalok reklámozására, a Pólus Center fiatalok körében történő népszerűsítésére vonatkozó oldala is. E tevékenység korlátozása, tilalmazása alól a diákjogok vagy a gyermeki jogok sem milyen formában nem mentesítenek. Ezekkel nem lehet visszaélni és ilyen módon gazdasági előnyre szert tenni azoknak a cégeknek, akik ezt a fajta, ifjúsági szervezetnek álcázott gazdasági reklámtevékenységet folytató céget kérik föl termékeik bevezetésére, ahogyan erre ma igen szép számban van példa. A harmadik pont a tankönyvek szponzorálása, amire külön ki kell térni, de meggyőződésünk, hogy nem e törvény keretében, hanem a közoktatási törvény felülvizsgálatának keretében, de a téma fontossága miatt szeret nénk erre fölhívni a figyelmet. Számos európai ország küzd ezzel a problémával: a cégek által gyártott vagy szponzorált ingyentankönyvek problémájával. Hadd említsem Franciaország példáját, ahol az energiaiparban két jelentős, önmagában is erős lobby áll s zemben, és bizony a szénlobby által szponzorált tankönyvek az üvegházhatás borzalmas és az emberiséget sírba döntő veszélyeire hívják fel a figyelmet, ugyanakkor az atomlobby... Elnézést, fordítva. Az atomlobby nyilván az üvegházhatásról cikkezik vagy ír k önyvet, a szénlobby pedig a felezési idő szörnyű és beláthatatlan távlataira hívja fel a serdületlen fiatalok figyelmét. Nem lenne jó, hogyha ezt a kérdést gazdasági pozíciók döntenék el, és nem pedig valóban felelős tudósok, illetve pedagógiai szakemberek vitája, mert valószínűleg nehéz itt egyértelmű igazságot hirdetni. Ezek a tankönyvek leginkább ebben hibásak, hogy egyértelmű igazságot és felelősséget állítanak föl az amúgy sokrétű és nehezen eldönthető vitában. Ezekben a kérdésekben fölvető dik az a kérdés, mindaz, amiről eddig beszéltünk, hogy jóe ezeket törvényben szabályozni, vagy pedig bízzuk mindezt a reklámozó cégek önszabályzó tevékenységére. Ezt a kérdést vetette föl a Magyar Reklámkamara azon az összejövetelén, amit ez év januárjába n folytatott, ahol az iskolai reklámtevékenységről kérte ki gyakorló iskolaigazgatók, illetve ezzel foglalkozó kutatók és ezt folytató cégek képviselőinek álláspontját. És lehet, hogy gazdasági reklámtevékenységben az önszabályozás hosszú távon kívánatos é s hasznos dolog, de úgy látszik, ma jóval nagyobb ennek a piacnak a csábítása, mert jól jelzi e kísérlet gyenge voltát, hogy a reklámozó cégek - az a négy nagy cég, zömében édesipari, illetve kozmetikai termékeket előállító cégek - nem tették tiszteletüket ezen a tanácskozáson. Ott ültek az iskolaigazgatók, a kutatók, a Közgadaságtudományi Egyetem kutatói, csak éppen az érintettek - akiknek az önszabályozást el kéne végezniük, magukra korlátokat kéne fölállítaniuk , ők nem voltak hajlandók ebben részt ven ni. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy mindaddig, amíg ez a helyzet nem változik, és amíg multinacionális cégek sokszor úgy néznek a fiatalokra, mint egyfajta vadnyugati szűz területre, amit mindenféle gátlás nélkül meg lehet szólítani és be lehet cserkészni, addig ezt nekünk felelősségünk a törvény erejénél fogva korlátok közé szorítani, és még egyszer mondom, az általános iskolában teljes egészében tiltani, a középiskolákban pedig az általunk javasolt három módon elkülönítve. Ez lett volna a mondandóm lényeg e. Két részletre szeretnék még kitérni, azzal az ígérettel, hogy ezt itt elmondva, a részletes vitában emellett hosszabban nem kívánunk érvelni. Az általános reklámkorlátokat felsoroló 4. § (4) bekezdését javasoljuk kiegészíteni azzal a korláttal, hogy a t ermékekre vonatkozó "környezetbarát" megjegyzés vagy "bio", illetve "öko" előszavak használata tilalmazott legyen, illetve csak egy erre hivatott testület - a tudományos tények megvizsgálása alapján - nyújtson erre engedélyt, ugyanis ez elterjedt az elmú lt négyöt évben. Ezen problémák fontosságát nyilván valamennyi polgár kezdi érezni, hogy milyen fontos a természetbarát technológiák elterjesztése, milyen fontos - különösen a vegyiparban - az ilyesfajta termékek támogatása, nyakrafőre elterjedt ezek rek lámcélú használata és az ezekkel a kifejezésekkel való visszaélés. Éppen e gondolat fontossága miatt tartjuk fontosnak - ahogy egyébként ez a nemzetközi gyakorlat alapján Svájcban is működik , hogy ezeket, tehát a "környezetbarát termék" megnevezést, ille tve az "öko" és "bio" előtagok reklámban való alkalmazását csak kellően megalapozott tények
