Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 25 (256. szám) - Dr. Szabad György (MDNP) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - "Mit kíván tenni miniszter úr a csatornahasználati díjjal kapcsolatos, kertkultúránkat veszélyeztető visszásságok megszüntetésére?" címmel • 31466 - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KOVÁCS KÁLMÁN közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár:
1828 százezreket érint, Budapest egész kertöv ezetét, az ország számos olyan részét, ahol haszonkertek dívnak, rengeteg olyan állampolgárt, aki gyümölcsöskertet vagy díszkertet gondoz, és vizet használ - természetesen locsolásra. Tisztelt Országgyűlés! Természetes az, hogy a vízkincsért fizetni kell. De egyáltalán nem természetes az, hogy NagyBudapest egész területén és számos más övezetben a minisztérium 1995. évi rendeletének néha pontos, néha félreértelmezése nyomán, de a felhasznált víz árával majdnem azonos, közel azonos összegben csatornahasznál ati díjat kell fizetni. A kisgyermek is tudja, hogy a locsolt vizet a föld beissza. Miért kell tehát csatornahasználati díjat fizetni? Látszólag van megoldás, mert például Budapest Főváros Közgyűlése egy - nem olvasom a számát - önkormányzati rendelet alap ján a csatornahasználati díjat tíz százalékkal kedvezményezi, ha ez locsolásra kerül felhasználásra. De hiszen nem a tíz százalék nem kerül a csatornába, hanem a száz százalék sem, kivéve, ha valami üzemi baleset történik. Kérdezem tehát az illetékes minis ztériumot: miért, milyen alapon nyújt ilyen terhet a kertkultúránk fejlesztőinek vagy fenntartóinak - akár haszonkertről, akár díszkertről van szó , milyen alapon kér pénzt olyasmiért, ami nem jár szolgáltatással. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból. ) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Kovács Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár úr válaszol. KOVÁCS KÁLMÁN közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tis ztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, valóban nem vitatható, hogy annak a tisztított ivóvízmennyiségnek, amelyet locsolásra használnak egy jelentős része nem kerül a csatornába közvetlenül, és ilyen módon érthető képviselő úr az a kérdése, hogy vajon ezek után m iért kell csatornadíjat fizetni. Azonban - és ezt nagyon fontosnak tartom - ez a kérdés évek óta a parlament színe előtt van; az előző és a jelen kormányban is felfelbukkant. Tavaly éppen Szili Katalin, a környezetvédelmi államtitkár asszony válaszolt has onló kérdésre itt, a parlament nyilvánossága előtt. Európaszerte nem adottak annak a feltételei, hogy ténylegesen és pontosan meg lehessen állapítani, mennyi a tényleges csatornaszennyvízmennyiség; kivéve egy módszerrel, a méréssel. Az 1995 januárjában k iadott KHVMrendelet pontosan azt tartalmazza, hogy azok a fogyasztók, akik mérik, hogy az adott fogyasztónál a csatornába mennyi szennyvíz jut, a mért szennyvíz alapján fizetik a díjat. Akik pedig ezt nem tudják mérni, azok jobb vetítési alap híján a felh asznált vízmennyiség alapján fizetik. Ugyanakkor ez a rendelet - ahogy ön is mondta - lehetőséget ad az üzemeltető vagy az ármegállapító önkormányzatok számára, hogy kedvezményt adjanak. Magyarországon a csatorna- és vízközüzemek több mint 90 százaléka önk ormányzati tulajdonban van, az önkormányzatok árhatóságként élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy kedvezményt adnak. Ugyanakkor ez a kérdés nem ennyire egyszerű; ezt mutatják azok a szakmai elemzések, amelyek Európaszerte ismertek. Ezek az elemzések azt mut atják, hogy ha mérnénk a szennyvíz mennyiségét, akkor sem járnánk el teljesen korrektül, hiszen Európaszerte és a világban a legtöbb helyen úgynevezett egyesített csatornaszelvények vannak. A lakásokból, az ingatlanokból vagy a közüzemekből befolyó víz az egyesített szelvénybe kerül, és így kerül a tisztítóműbe. Tehát ebben az esetben azt is figyelembe kellene venni, hogy az esővíz mennyiségével növelni kellene a tisztítandó vízmennyiséget, hiszen ezek ugyanúgy terhelik a szennyvíztisztító telepet. A má sik nagyon fontos szempont, hogy éppen a kiskertekben, ahol valaki csak virágzó kertecskét akar locsolni, a gyűjtött esővízzel történő locsolás nemzetgazdasági szinten, de azt hiszem, az egész vízháztartás szintjén is sokkal természetbarátabb és természete sebb dolog, mint a nagy költséggel tisztított ivóvízzel történő locsolás. Éppen ezért a kiskertekben általában - úgy, mint régen,
