Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 25 (256. szám) - A mezőgazdasági termelők adózási feltételeit meghatározó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes társadalombiztosítási és szociális ellátásokról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban tö... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
1795 Tehát az őstermelői igazolványba ez akkor nem kerül bele. Aki véletlenü l beleírta, vagy beleírta idáig, az kérheti ennek az igazolványnak a kicserélését, ha úgy gondolja. Ebből következőleg ez nincs az igazolványban, a gazdajegyzőnél van; talán ez is erősítheti azt a megnyugtatást, amit próbáltam az expozéban is valahogyan su gározni, és láthatólag a Ház is reagált rá, mert azt hiszem, ez volt az egyetlen pont, ahol tapsot kaptam - nevezetesen, hogy a József nádor téren sem gondolkozunk azon, senki nem gondolkozik azon, hogy ez a típusú adatgyűjtés valamiféle adózásnak legyen a z alapja. Tehát itt is szeretném visszaigazolni: úgy tűnik, hogy ilyen módon - talán mindenki számára megnyugtatóan - az ügy kezelhetővé válik. Egy rövid gondolatot a közteherviselés dolgairól - szándékosan nem szeretnék ebbe most belebonyolódni. A köztehe rviselés természetesen rengeteg feszültséggel járó vitatéma, abban a pillanatban, ha konkrétak próbálunk lenni, hiszen ennek mindig vannak kialakult helyzetei. Igaz az, ami a vitában elhangzott: persze minden adórendszerben, minden járulékrendszerben azért nem minden abszolút normatív, vannak bizonyos eltérések; az objektív helyzetekben is vannak kétségkívül eltérések, a gazdaságban is vannak eltérések. Nyilván más feltételrendszerben működik, mondjuk, az őstermelő gazda, és másképp egy nagyvállalkozás. A v ita mindig azon zajlik, hogy a kialakult arányok mennyiben jók. Úgy tűnik, mintha most sikerülne megállapodni abban, hogy '97re azok az arányok legyenek, amelyek itt - nagyjából a mostani törvénymódosításokat is figyelembe véve - előírásra kerülnek, és en nek az újólagos átgondolását talán nem most, hanem egy későbbi időpontban kellene elvégeznünk. Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy azért a '97. január 1jétől végrehajtott változások az agráriumban nem igazán az adózás tekintetében okoztak változást - vagy legalábbis nem közvetlenül azoknál, akik valóban az agráriumból élnek elsődlegesen. Más kérdés - és ez világos cél volt , hogy azoknál, akik már nem igazán az agráriumból élnek, hanem a kereskedelmi szférában vannak, igenis szerettünk volna többletközte herviselést, például a számlázás szélesebb körű elterjedésén keresztül is. Talán nagyobb arányban a társadalombiztosítási összefüggésrendszerekben merült fel az arányosabb közteherviselés, különösen az egészségügyi hozzájárulás bevezetésével kapcsolatosan. Azért azt szeretném aláhúzni, hogy persze itt is azt mondtuk - és a mostani változások egyértelműbben megerősítik , hogy természetesen, ha valakinek olyan a szociális helyzete, hogy ennek az egyébként eléggé méltányosan alacsonyan megállapított összegnek a befizetésére sem képes, akkor erre kell valamiféle hálót nyújtania az államnak. Ez konkrétan most azt jelenti, hogy az önkormányzatok vannak olyan helyzetben, hogy ebben az esetben a valóban szociálisan rászorultak esetében ezt a terhet is mérsékelni tu dják. Ismételten aláhúznám, hogy persze itt elsődlegesen, sőt kifejezetten azokról van szó, akik őstermelőkként ezzel az egyetlen viszonnyal rendelkeznek; tehát akik úgy őstermelők, hogy mellette van valamiféle tevékenységük - mármint valamilyen munkaviszo nyos vagy vállalkozási tevékenységük , ott ez a többletteher így föl sem merül. Végezetül: azt gondolom, hogy vannak az ügynek szűken vett tanulságai is, amire többen rámutattak a vitában. Biztos, hogy a kormányzatnak alaposabban kell előkészítenie az ily en nagy típusú változtatásokat. Persze együtt tudjuk, hogy ez nem könnyű, hiszen ezek a változások nagyon súlyos érdekviszonyokat sértenek, és ebből következőleg a változások előkészítésének menete is többnyire eléggé viharos szokott lenni; de kétségkívül el kell ismerni, hogy e tekintetben a kormányzati előkészítésnek lényegesen javulnia kell. Csendesen szeretném azért megjegyezni, hogy talán a nagyobb lélegzetű ügyek parlamenti tárgyalása során is lehetne egy kicsit javítani a jelenlegi gyakorlaton. Konkr étan arra gondolok, hogy a nagyon általános, érzelemgazdag, politikai eszmefuttatásokkal tarkított, hosszú általános viták mellett - vagy ezen viták egy kicsit szűkebbre szabásával - több időt kellene talán arra fordítanunk, hogy az egyes törvényjavaslatok részletesebb hatásait, szakmai következményeit, összefüggéseit valóban a részletes vita keretében vagy akár az általános vita valamekkora részében megtárgyaljuk. Arra is szeretném itt felhívni a figyelmet: most megnéztük, hogy például a tbjogszabályok - amelyek kulcsponti fontosságúak az egész ügyben - parlamenti részletes vitája hogyan zajlott, és
