Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 25 (256. szám) - A mezőgazdasági termelők adózási feltételeit meghatározó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes társadalombiztosítási és szociális ellátásokról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban tö... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KAPRONCZI MIHÁLY (független):
1791 Ma ott tartunk, hogy a nyomott felvásárlási ár ellenére az állatvásá rokon még drágán is alig lehet malacokat venni. A vidéket járó és ismerő szakemberek előtt nyilvánvaló volt, hogy a feszültség rendkívüli módon erősödik, a kisgazdaságok tulajdonosai egyre inkább aggódnak megélhetésükért, hiszen tapasztalják, hogy munkájuk annyit sem ért, hogy megélhetésre teljen belőle. Az elmúlt év novemberében, megismerve a mezőgazdasági kistermelők adózásáról szóló törvényt, nyilvánvalóvá vált előttem, hogy ez volt az utolsó szalmaszál, amitől már felborul a szekér. Ekkor újból elmondta m - az üres ülésteremnek, valamikor éjféltájban , hogy vajon mit szólna egy ilyen törvényhez a francia paraszt, hány napig nem lehetne Franciaországban a közutakon közlekedni. Ami várható volt, sajnos bekövetkezett. Bebizonyosodott az az állításom is, hog y a semmit nem lehet lefölözni. A magyar paraszt kiment az utakra és tüntetni kezdett. Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ezek a tüntetések spontán szerveződtek és gazdasági okuk volt. Az utóbbi napokban egyre inkább lehet felelős politikusok szájából hall ani ennek az ellenkezőjét, de úgy gondolom, hogy tévedésük abban rejlik, hogy még mindig nem látják vagy nem akarják látni, hogy az alapvető ok az általam elmondottakban van. Szerintem teljesen természetes az, hogy a különféle politikai pártok lehetőségeik és vérmérsékletük szerint reagálnak az eseményekre. Hiba lenne viszont az okozattal az okot elfedni, mivel több mint egy millió érdekelt figyeli az eseményeket, akiket politikai sakkhúzásokkal már nem lehet félrevezetni. A félbeszakadt tárgyalások eredmén yeképpeni kormányelőterjesztésből kitűnik, hogy a kormánynak sikerült megőrizni alapkoncepcióját, átmeneti látszatengedményeket adni a keret fenntartása mellett, melynek alapján adóalanyként regisztrálja ezt a hatalmas társadalmi réteget, és ismerve a köl tségvetés helyzetét és a nemzeti agrárprogramnak nevezett dokumentumot, az állam nem fog tudni többet adni, így az egésznek a célja az, hogy felmérje, mit lehet elvonni ezektől a gazdaságoktól, és ezzel lényegében őket tönkretenni. Szeretném felhívni a fig yelmet az előterjesztés néhány ellentmondására. Az 1. § leszögezi, hogy a vélelmezett költséghányad az átalányadózásnál 85, illetve 94 százalék, a 2. § (4) bekezdése szerint viszont arról kell nyilatkoznia a kistermelőnek az úgynevezett bevallási nyilatkoz atban, hogy nem keletkezik jövedelme 1,5 millió forint bevétel alatt. A helyzetet bonyolultabbá teszi, hogy ez valótlan, hiszen nyilvánvaló, hogy az esetek többségében rendkívül alacsony mértékben ugyan, de keletkezik jövedelme a termelőnek, hiszen különbe n egyáltalán nem tudna megélni. A költségek emelkedése miatt viszont ez a jövedelem évről évre csökken. A helyzetet tovább bonyolítja a 2. § (7) bekezdés, mely szerint: "A nyilatkozat az adóbevallással egyenértékű, arra egyebekben is az adóbevallásra vonat kozó rendelkezéseket kell alkalmazni". Ezen passzus alapján a jövedelemre vonatkozó, a törvény által engedélyezett nemleges nyilatkozat tulajdonképpen a jövedelem eltitkolását jelentené, ami megvalósítaná az adócsalás bűntettét. A valóság az, hogy a három feltétel - az őstermelői igazolvány, az 1,5 millió forint felső árbevételi határ és a 20 százalékos számla - kedvezményt biztosít az adóalanynak arra, hogy az e fölötti összeget az állam költségként elismeri. Így és csakis így van alkotmányos lehetőség az adófizetéstől való eltekintésre, mivel nyilvánvaló, hogy ha bármilyen kicsi is, de jövedelem kell hogy keletkezzen, melyről az állampolgár nem tehet nemleges bevallást még törvényes felhatalmazással sem, mert az jövedelemeltitkolásra teremtene törvényes pr ecedenst. Nem intézkedik egyértelműen a törvényjavaslat a felvásárló részéről az őstermelői igazolványba való betekintés megszüntetéséről sem. A gazdák követelésének ellenére vagylagosan fenntartja az idegen kezű bejegyzés lehetőségét, mely azon kívül, hog y sérti az alkotmány 9. §ának (2) bekezdését, még zsarolási lehetőséget is biztosít a kíváncsi felvásárlónak, már hallom is: "ha nem én írhatom be az őstermelői igazolványba az összeget, nem veszem át a sertéseit". A 2. §ban a személyi jövedelemadó 78/A § marxista terminológia szerint fogalmazott példáját idézem: "Rendelkezési jogosultsága van a termelési eszközök, a termelés szervezése és a termelés eredményének felhasználása felett", mely szakasz alapján a kormányrendelet azt ír elő, amit akar.
