Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 25 (256. szám) - A mezőgazdasági termelők adózási feltételeit meghatározó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes társadalombiztosítási és szociális ellátásokról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban tö... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
1776 egyéni vállalkozók jogos elégedetlenségéhez. A kormány e kérdéseket a csomagba csempészi, és így akarja keresztülvinni. Ilyen például a hivatalos üzemanyagár szabályozása. Legyen szabad most részletesebb észrevételeket tennem! Az átalányadózási szab ályokat illetően az szjatörvény 53. §a részletezte a mezőgazdaság kistermelők adózási szabályait is. Az (1) bekezdésben az egyéni vállalkozásokéval azonos, 80 százalékos költséghányadot rögzít. Az 5. §ban ehhez képest 12 százalék további költséghányadot állapít meg az élő állatokra és állati termékekre. Most ezeket a hányadokat egy külön 53/A §ban felemeli 80 százalék helyett 85 százalékra, és 92 százalék helyett 94 százalékra, ami kétségtelenül jó irányú lépés. De elfelejti törölni - és itt jelentkezik megint a kormány dilettantizmusa - az 53. § mezőgazdasági kistermelőkre vonatkozó szabályait, hiszen a törvény kiegészítéséről intézkedik. Kérdés: melyik szakasz az igaz? A törvényalkotás nyilatkozattal való rendezhetőségét illetően a hatályos szjatörvén y 78. §a kiegészül az előterjesztés kapcsán egy 78/A §sal. Ebben nyilatkozattal akarnak megoldani különböző helyeken szereplő adózási kérdéseket. A 46. § (3) bekezdése rendelkezett arról, hogy a mezőgazdasági őstermelők igazolványába a kifizetőnek kell b ejegyeznie a kifizetett összeget, és erről az adóhatóságnak adatokat kell szolgáltatnia. Ezen a rendelkezésen - hozzá kell hogy tegyem: helyesen - változtatni akartak, de sajnálatos módon nem a 46.§ (3) bekezdését módosították, hanem a 78/A § (3) bekezdésé ben intézkedtek a változtatásról, emiatt ellentmondás keletkezett a két rendelkezés között, ami azt jelenti, hogy akárhogy is jár el az őstermelő, mindenképpen szembekerülhet az adóhatósággal. Az állítólagos adózási és adminisztrációs könnyítéseket illetőe n: tételes költségelszámolás esetén új elem, hogy a mezőgazdasági kistermelőnek 1,5 millió forint bevételig nem kell adóbevallást készítenie, elég nyilatkoznia arról, hogy nem volt jövedelme. Ehhez a bevétel 20 százalékát kitevő költségszámlákkal kell rend elkeznie. A kedvezmény azonban - érthetetlen módon - csak azokra a kistermelőkre vonatozik, akiknek nincs más bevételük. (10.50) Ez elfogadhatatlan korlátozás. Furcsa az is, hogy a kedvezményről nem a törvény megfelelő helyén, hanem ebben a hozzácsapott pa ragrafusban intézkednek, ami megint csak megnehezíti a törvény rendelkezésének követhetőségét. Az üzemanyagárakat illetően az szjatörvény 78/B §sal is kiegészül. Ez önmagában is komoly káoszt mutat, hiszen a 78. § statisztikai besorolási rendről is szól, a 78/A § pedig nyilatkozatokról rendelkezik. Vajon így hogy kerül a 78/B §ba a hivatalos üzemanyagár? Egyértelműen káoszhelyzetet teremt. De teljes a zűrzavar amiatt is, hogy elmaradt a 78/B § összhangba hozatala a törvénynek az üzemanyagra vonatkozó kül önböző rendelkezéseivel; lásd az szjatörvény 3. számú melléklet II/4., IV/I., a 10. számú melléklet III/1. rendelkezéseivel, és mindenekelőtt a 82. § (2) bekezdésével való összevetését. Ez utóbbi szerint az APEH a Magyar Közlönyben közzéteszi a fogyasztás i norma szerinti üzemanyagárakat. Eddig a kisebb adminisztráció érdekében nem kellett számla az üzemanyag elszámolásához, a közzétett hivatalos ár volt az irányadó. Az Alkotmánybíróság 5/1997. (II.7.) ABhatározata eltörölte az APEH hivatalos üzemanyagárk özzétételi kötelezettségét, dilettáns módon félreértve a helyzetet, abnormális viszonyokat idézett elő ezzel. Az Alkotmánybíróság az alkotmányosság látszatát igyekezett fenntartani, holott éppen az alkotmányellenesség helyzetébe sodorta az egész rendelkezé st. Hadd legyen szabad itt külön kiemelnem, hogy ugyanis 1997ben ennek a rendelkezésnek a következtében a benzin árát 151 forint/literben engedi meg számla nélkül elszámolni, függetlenül az üzemanyag fajtájától és tényleges árától. Nyilvánvaló, hogy ez ká ros a gazdákra, a vállalkozásokra, és óriási visszalépést jelent a szabályozásban. Hiszen ha lényegesen magasabb az üzemanyagár, márpedig az infláció következtében az lesz, akkor egyértelmű, hogy egy ilyen helyzet keletkezik. Hasonlóképpen elfogadhatatlan a gázolaj 132 forint/literben való rögzítése egész 1997. évre.
