Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 25 (256. szám) - A mezőgazdasági termelők adózási feltételeit meghatározó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes társadalombiztosítási és szociális ellátásokról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban tö... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
1773 Hogy ez mennyire mély, erre megint csak múltbeli példákat mondok. Annak idején ezen a '93as tüntetésen tömegesen mondták, és ma is hallani sok ilyen hangot, hogy igazából lefeküdt az akkori magyar kormány - de nyilván a mostani is - a Közös Piac nak, és azért pusztítja el a mezőgazdaság termelési kapacitásait, hogy jobban megfeleljünk az ott lévő várakozásnak. (10.30) Mindenki, aki kicsit is foglalkozik a politikával, tudja: annak semmi alapja, hogy valaki ilyet higgyen. A mindenkori kormánynak le galább olyan rossz, ha nem megy a mezőgazdaság, mint a mezőgazdálkodóknak, csupán ezért nem fog rontani a helyzeten. Egyszerűen a körülmények hatalmasabbak, mint bármely kormány, az emberek egy része meg szereti a mesét, és szeret bűnbakot keresni a kedvez őtlen körülményekért. (Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el. Boros Lászlót dr. Kiss Róbert váltja fel a jegyzői székben.) A másik ilyen paranoid értékelés - '92 januárja óta nem sikerült megvédenem az akkori kis gazda földművelési minisztert , hogy az a szerencsétlen 10 ezer forint, amit kiosztottak azoknak, akik a tehenüket kivágták, az igenis nem ösztönzése volt a tehénkivágásnak, hanem fájdalomdíj volt azoknak a szerencsétleneknek, akik a '91es kegyetlen váls ág miatt kénytelenek voltak kivágni a tehenüket; és egy csomó ilyen dolog mutatja, hogy mennyire szemben állnak. Teljesen érthető, hogy azokban a csoportokban - akiknek éppen most a piacbiztonsága megrendült - igenis megintcsak bizalmatlanságot váltott ki az új szabályok változása. Függetlenül attól, hogy azok igyekeztek abból a szempontból méltányosak lenni, hogy bár egy 200 ezer körüli kör számára valóban megfoghatóan és kötelezően bejön egy csökkentett társadalombiztosítási járulék - tehát nem egy millió ember számára, hanem csak 200 ezer körüli ember számára - és ezt igyekeztek kompenzálni a lehetséges adókedvezmények rendszerével. Ez azonban olyan bonyolult rendszer volt, hogy nem érzékelték, a többletterhet igen, és főképpen egy egészen más dolgot érzé keltek. Azt érzékelték, hogy miközben ők maguk éppen megrendülnek piacilag - kik? a homoki bortermelők megrendültek éppen piacilag, a krumplitermelők megrendültek éppen piacilag, az almatermelők egy része, különösen a keleti részeken, megrendültek éppen pi acilag , akkor most őket piszkálja az állam, a Pénzügyminisztérium, az adóhivatal vagy egyáltalán mi ott fönn. Nincs nekik elég bajuk, még mi is piszkáljuk őket. Ennél csúnyább szavakat mondtak, de most ne fokozzuk. (Közbeszólás: De, csak mondjad!) Teljes en érthető, hogy azon a homoki szőlőtermelő vidéken volt a legvadabb és legerősebb az indulat. Hiszen ott olyan valóságos gazdák vannak, akiknek a gazdaságában egy nemzedék felhalmozása van, elég sok áldozat van azokban a gazdaságokban, amiket létrehoztak; ugyanakkor most ők kerültek abba a helyzetbe, hogy a csinált borok legkeményebben az ő piacukat rántották vissza, és legnehezebben ők küzdötték le, hogy aki nem adta el ősszel, hanem megtartotta a borát - bízván abban, hogy tavasszal csak jobb ára lesz , az tavasszal rosszabb árral kénytelen szembenézni, mint ami ősszel van. És ők erre azt mondták, hogy az adóhivatal azokat fogja el, akik csalnak, ne őket piszkálja már megint, és így tovább, és így tovább. Tehát éppen akkor, amikor a kormány végre mert lé pni, és azt a '92ben már meghirdetett programot - miszerint közös piaci módon céhesítsük a magyar mezőgazdaságot, céhesítsük a magyar mezőgazdaságot azért, hogy valóban a termelő kaphassa a támogatást, hogy valóban meg lehessen a piaci alkukat csinálni, é s valóban biztosítani lehessen a termelőket , tehát amikor a kormány végre meg merte tenni az első lépést a termelők biztonságának megteremtése érdekében, akkor éppen a termelők egyes köreinek bizalmatlansága lendült föl ellene. A dolog groteszk, ha úgy t etszik: tragikus, ha úgy tetszik: komikus, kiki a saját gyomrával megítélheti a dolgot. A kormány természetesen mit tett? Azzal, hogy kifejezze azt a szándékát, hogy igenis - és elsősorban a Pénzügyminisztérium , neki esze ágában sem volt a mezőgazdaságb ól többletadókat kiszedni, hanem valóban a rend volt a célja egyik oldalon, a másik oldalon - a társadalombiztosításban - pedig a méltányosság érvényesítése. Az a rend, amely elsősorban éppen a
