Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 25 (256. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - T. ASZTALOS ILDIKÓ ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztériumi államtitkár:
1757 nemzeti össztermékből 2,1 százalékot fordított az országunk kutatásra, fejlesztés re. Ebben az évben, illetve a tavalyi évben ez az arány 0,6 százalékra esett vissza. Magyarország a világ országai között az utolsók között kullog, korábban Kína és Malaysia volt mögöttünk, de most már Malaysia is megelőzött bennünket a GDP, össztermék fel használásában, tehát a kutatásfejlesztésre való rangsorban. A jövőkép építéséhez mindenképp nagyonnagyon szükség lenne, hogy most a szakértőnek mondott kormány több összeget fordítson kutatásra, fejlesztésre, hisz ha lemaradunk e nemzetközi versenyben, ör ökre eltűnhetünk a középmezőnyből is. Sajnos, a mai társadalomban, amikor megélhetési gondok vannak és a középosztály leszegényedett (Sic!) , nagyon nehéz társadalmilag elfogadtatni azt az elvet, hogy a jövőre, pár évre előre gondolkozzanak és kutatásfejle sztésre fordítsák a pénzt, a GDP bizonyos százalékát. De ha ezt nem teszi meg, az ország örökre lemarad. Ezért feltűnő az, hogy míg a gazdag réteg milliárdossá vált, a márványpalotás bankok, pénzügyi maffiózók és az előbb Homoki képviselőtársam által is em lített hatalmas, mértéken felüli meggazdagodások jellemzik, akkor a mérnöktársadalom lecsúszott, ma már nem sikk - úgymond - mérnöknek lenni, lecsúszott az a kutatófejlesztő bázis, és sajnos a magyar találmányok sorsa nem itt, Magyarországon valósul meg, hanem - mint tudjuk - a világon, elszívják az agyat. Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.) (9.20) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Bauer Tamás frakcióvezetőhelyettes úrnak, Szabad Demokrat ák Szövetsége. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt hiszem, abban teljesen igaza van Csépe Béla képviselőtársunknak, hogy az innováció is egy olyan kérdés, amiben tulajdonképpen mindnyájan egyetérthetünk, hogy jó lenne, ha jó lenne. Egy etérthetünk abban is, hogy fontos az, hogy Magyarországon az innováció fejlődjék. Abban is egyetértünk, hogy a gazdasági fejlődésnek ez a motorja. Azt hiszem, tulajdonképpen csak egyetlenegy dolog volt, amiben - Csépe Bélát hallgatva - azt éreztem, nem biz tos, hogy igaza van. Nevezetesen az, amikor a végén azt mondta, hogy egyezzünk meg abban, hogy ennyi és ennyi százalék legyen az innováció a magyar gazdaságban. Tudniillik észre kell venni azt, hogy ezt a pártok, a parlament, a kormány 1997ben, meg '98ba n, meg '99ben nem dönthetik el, mint ahogy Amerikában sem dönthetik el és Japánban sem dönthetik el, és sehol azokban az országokban nem dönthetik el, amelyekről itt említést történt. Hiszen az innováció, vagyis új technika, új termék, új technológia, újf ajta gyártás, új piacok megkeresése - ez ma már nem az államon, nem a kormányon múlik. A kormány ezt bizonyos intézkedésekkel nagyon szűk körben segítheti, de alapjában véve ez a vállalkozókon múlik, a hazai vállalkozókon, a kis- és nagyvállalkozókon, és a külföldi befektetőkön múlik mindenekelőtt. Semmi mást nem tehet a kormány, mint azt, hogy kedvező vállalkozói klímát teremt, kedvező befektetői klímát teremt. Mást sem tesz a kormány, mint ezt: a gazdaság stabilitásával és azzal, hogy a gazdaságot vonzóvá teszi a befektetők, a hazai és a külföldi befektetők számára. És árt az innovációnak minden, ami a befektetőket, mindenekelőtt a külföldi befektetőket elriasztja ettől az országtól, és nagyon sok minden, ami riaszt, hangzik el ebben a Házban is rendszeres en. Ez az, amit el kell kerülni! Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót T. Asztalos Ildikó államtitkár asszonynak. T. ASZTALOS ILDIKÓ ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszté riumi államtitkár:
