Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 24 (255. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár:
1729 előbb próbáljanak megoldást találni a saját eszközrendszerükkel arra, hogy a kényszerbérleteket felsz ámolják. Az önkormányzatokkal meg a társadalmi szervezetekkel való konzultáció alapján az a tapasztalatunk, hogy a '98. december 31éig szóló határidőmódosítási javaslatunk reálisnak tűnik, például az önkormányzat én választókerületemben is eddig az időig tervezetten meg tudja valósítani a törvényi kötelezettségét. Befejezésül figyelmükbe ajánlom, hogy az Alkotmánybíróság számos határozatának indoklása kifejti: a jogállamiság alapvető követelménye a jogbiztonság, a jogbiztonság alkotmányos követelménye ugy anakkor megköveteli a kiszámíthatóságot, az előreláthatóságot, azt, hogy az érintettek a szabályozás végső időpontjával biztonsággal számolhassanak - ezeket az alkotmányos követelményeket elsődlegesen a jogalkotásnak kell érvényre juttatnia. A határidő tör vényi módosítása nélkül megítélésünk szerint az érintett állampolgárok jogbizonytalansága tovább növekszik, fokozódnak a feszültségek és a kényszerbérlők amúgy is kiszolgáltatott helyzete. Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy előterjesztésünket vitas sa meg, és módosító indítványokkal pontosítsa. Bízom abban, hogy néhány héten belül a törvénymódosítás eredményeként jogtisztább helyzet alakulhat ki a kényszerbérletek területén, mint a jelenlegi mulasztásos törvénysértéses állapot. Köszönöm a figyelmüket . (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőjét, kíváne nyilatkozni. (Dr. Világosi Gábor belügyminisztériumi államtitkár: Igen.) Megadom a szót Világosi Gábor államtitkár úrna k. DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csizmár Gábor képviselő úr mint a módosító indítvány egyik előterjesztője, úgy vélem, kellőképpen bizonyította felszólalásában a probléma bonyolultságát. É n ezt szeretném még egy kicsit kiegészíteni, azzal, hogy például az alkotmányügyi és igazságügyi bizottság '96. december 4én tárgyalta az indítványt, és végül is a tárgyalás eredményeképpen az a javaslat született: a parlament hozzon létre egy albizottság ot. Végül is azért, abból a célból, hogy a képviselők minél megalapozottabban tudjanak dönteni ebben a valóban bonyolult kérdésben, megkerestük az önkormányzatokat azzal, hogy '97. március 10éig adjanak konkrét és részletes tájékoztatást ezen ügyekről. Ez meg is történt, és az önkormányzatok által a '96. december 31ét követően megoldásra váró kényszerbérletek számáról készített felmérés adatait összehasonlítottuk az önkormányzatok által benyújtott költségvetési igényekkel, mind a megyék településeit, mind a főváros egyes területeit érintően. Ezek az adatok a következőket mutatják - itt néhány, már a képviselő úr által is elmondott adatot kénytelen vagyok megismételni: az önkormányzatok az eddig eltelt három évben összesen 319 millió forintot igényeltek, az áthúzódó ügyek száma országos méretekben mintegy 1250, ami a jelenlegi költségvetési támogatás mértékével számolva 323 millió forintot jelent. A pénzügyi teljesítést tekintve az összegek tehát azt mutatják, hogy a kényszerbérlők elhelyezésének feladatát 5 0 százalékban teljesítették az önkormányzatok. Amennyiben összevetjük a költségvetési igényeket és a még fennálló esetek számát, akkor kimutatható, hogy vannak önkormányzatok, ahol már teljes a megoldás, és ehhez igénybe vették a költségvetési támogatást i s; kétségtelen tény ugyanakkor, hogy egyenetlen volt a teljesítés. Így vannak olyan önkormányzatok, amelyeknél az elmúlt két évben jelentős összegek igénylésére került sor és mégis jelentősnek ítélhető az elmaradás - több vidéki várost is meg tudnék itt em líteni , ugyanakkor pedig vannak olyan települések is, ahol nem vagy pedig csak kisebb összeget igényeltek a költségvetéstől az elmúlt évben, és így jelentős az áthúzódó ügyek száma. Nagyon változatos tehát a kép, amit ez a felmérés mutat.
